2020. Július elején hagytam el Balit abban a reményben, hogy hamarosan visszatérek Ubudba, amikor vége lesz ennek a covid-őrületnek, és újra rendesen járnak repülőgépek. Tisztában voltam azzal, hogy jóval tovább is maradhatok távol balinéz otthonomtól, mint 2-3 hónap, de bíztam benne, valahogy vissza tudok szivárogni. Amint felültem a repülőgépre, mintha egy kapu záródott volna be mögöttem hangos dübörgéssel.
Tudtam, ez a belső kapucsukódás azt jelenti, hogy egy fejezet lezáródott az életemben, és hosszabb ideig nem térek vissza, mint remélem. A Sors kapuja Balin nem az én döntésemtől nyílik újra meg számomra. Ám ha újra nyílik, akkor visszatérek. Addig viszont más dolgom van, új fejezet kezdődik, melynek történései mostantól még inkább előre láthatatlan módon alakulnak, mint korábban. Nem hittük volna el egy évvel ezelőtt, hogy ilyesmi megtörténhet, bár az asztrológusok hivatkoztak különleges bolygó együttállásokra, melyek drasztikus változásokat jeleztek. Mellesleg a tarot kártyám is új fejezetet mutatott személyes és kollektív szinten is, egy új korszakhoz vezető folyamatot. Erre a lassan egy éve zajló drasztikus, világszintű beavatkozásra azért nem számítottunk.
Nekem fura érzés volt Bali kiürülését ismét megélni. Szokatlan dolgok sorozatát látom, amin el kellett gondolkodnom.
2017-ben hirtelenül érkező nagy bizonytalanságot éltünk meg a tűzhányó kitörése előtt. Az év elején kétszer is álmodtam az Agung kitörésével, emlékezetes álmok voltak, de akkor még semmi jel nem utalt arra, hogy szeptembertől aktivizálni kezdi magát a tűzhányó. Saját életemre vonatkozóan próbáltam az intenzív álmokat értelmezni, hisz azok ritkán jelzik a konkrét valóságot. Amikor mégis valóra vált, először komolyan megijedtem attól, hogy a valóság olyan szörnyű lesz, mint álmomban. A turisták nagy része pánikszerűen elhagyta Balit (persze olyan is volt, akiket épp a kitörő vulkán vonzott oda), a szigeten főleg azok maradtak akkor, akik ott éltek. Végül közel sem lett olyan nagy a baj, mint álmomban láttam, de eltartott egy ideig, míg ismét visszamerészkedtek az emberek. Különös érzés volt a füstölgő Agung közelében tölteni hónapokat, nap, mint nap nézni a hegyet és a jelentéseket, vajon milyen kedvében van a vulkán, kell-e tartani tőle. 1-2 év alatt meg lehetett szokni a füstölgő hegy látványát is, elmúlt a veszélyérzet, majd a pöfékelés is.
Egy év sem telt azután, hogy az Agung elcsendesedett, amikor a Föld kezdett intenzívebben mozgolódni. Ez újabb riadalmat okozott Balin és környékén. Ismét megcsappant a turisták száma és ha nem is ürült ki Bali annyira, mint a vulkán idején, de a turizmus alaposan visszaesett. A nagyobb földrengések ugyan elkerülték az Istenek Szigetét, ám a szomszédos szigeten, Lombokon „sikerült” megtapasztalni egy 7-es erősségű földrengést, ahol egy korábbi rengés miatti katasztrófa miatt mentem át kétszer is önkénteskedni. Álmomból riadtam fel a rengés előtt egy perccel a szívem dobogására. Mint Rugóláb Sheriff, úgy pattantam ki a sátorból, mert akkor már nem aludtunk házakban, nehogy ránk dőljön, ha rengene a talaj. Sosem gondoltam volna, hogy képes a Föld olyan erővel és intenzitással mozogni, mintha egy élőlény lenne! A hangját is hallottam ennek a hatalmas, morcos Lénynek. De belül bizonyosan éreztem, hogy nem most jön el a vég, az Őrangyalom súghatta meg. Az erő megtapasztalása megdöbbentő volt, ami alattunk elevenen létezik a Földben anélkül, hogy tudatában lennénk: egyetlen pillanat alatt tűnhetnénk el a Föld gyomrában, ha a Természet úgy akarná!
A gyerekeket sajnáltam legjobban, akik nagyon megijedtek. Majd a turizmus is jobbnak látta, hogy ha egy ideig szünetelteti Bali környékének látogatását.
Amikor ismét kiürült Bali 2020-ban, nekem úgy tűnt, mintha egy láncra lennének felfűzve az események. Vulkánkitörések, Földrengések, majd a Covid … Mennyi szokatlan dolog sűrűsödik egy pontba az idő vonalán ezen a kis szigeten és környékén?! Persze mindennek van logikus magyarázata, hisz a Tűzgyűrű mentén gyakran történhetnek ilyesmik, de ritka, amikor ennyire egy időben. A pandémia pedig mindenhol ott van, hát pont egymás után jött minden errefelé!? Összehasonlításképp, Európában például méreténél és helyzeténél fogva korántsem okozott ilyen fokú elszigeteltséget, a világ többi részétől való elzártságot a vírus, mint Balin. Az elmúlt 3-4 év történései az idő nagy részében elszigetelte a világtól az Istenek Szigetét. A belföldi közlekedés számára júniustól már megközelíthető, ám a világ többi részétől még mindig el van zárkózva (leszámítva azokat a pici kapukat, amin jó pénzért át lehet csordogálni, ha elég szemfüles az ember). Egyelőre nem csordogálok vissza, mert most itthon van dolgom, de a kapcsolódást továbbra sem vesztettem el a szigettel.
Bali most az éteren át kapcsolódik a világgal, az internet és a média egyéb formáin át érik külső hatások. Több, mint fél éve jórészt saját „magányában” tűnődik a múlt-jelen-jövő alakulásán, és azon, hogyan lehet átvészelni olyan időket, amikor az embereket a Sors megfosztja fő megélhetési forrásuktól.
Bali Indonézia aranytojást tojó tyúkja, turizmusával az ország bevételének igen jelentős hányadát produkálja, hisz az országba érkező külföldi turisták fele Balin landol, és idejét ott is tölti. A turizmus lassan felemésztette már Balit, a helyi tradíciók és a mágikus kultúra ősöktől átörökölt hagyományai, melyek az isten közelségét éreztették, kezdtek háttérbe szorulni az utóbbi években. Bali rohamosan haladt a „weszternizálódás” irányába.
Több korábbi írásomban szóltam már arról, hogy Balin a lakosok számára a természet nem csak az, aminek látszik, hanem szimbolikusan lelkünk világának kifejeződései is. Az Agung vulkán nem csak egy lenyűgöző hegy, mely a legnagyobb Balin (3031 m), hanem maga az Isten lakóhelye, a Szent Hegy, de akár maga az Istenapa szimbóluma is. A Földanya szintén az isteni világhoz és az ősökhöz való kapcsolódás csatornája. Amikor Anya és Apa is kifejezi haragját… akkor bizony a Gyerek szénája rosszul áll.
Vajon mi nem tetszhet az Istennek Balin, az Istenek Szigetén? Talán az, hogy a mértéktelenül növekvő turizmus beszűkíti azt a csatornát, amelyen át a szigetlakók kapcsolódnak a Teremtőhöz? Hisz mindhárom esetben a turizmus rovására alakultak a történések. A turizmus kiépítése elviszi az energiát onnan, hogy a békés balinézek a maguk csodás kultúráját és hagyományaikat gyakorolják, egyre távolodnak a természettől is azok, akik alapjában véve a Természet gyermekei. A Természet maga Isten teremtése, amiben az Egység érezhető, és a kapcsolódás az Egységhez az alapja a harmóniának, melyet a szertartások és az ősöktől átörökölt szokások magukban hordoznak. Bali mintha az egyik utolsó élő kultúra lenne a világon, amely még magában hordozta ezt az Egységet, ami a jelenben kezdett bomladozni. Mert minden felbomlik, ha nem tesznek bele energiát, figyelmet, ha a fókusz és az idő már másra kell.
A balinézek sokáig éltek a nyugati világ hatásaitól védve, és kezdetben nagyon szépen be is integrálták a külső hatásokat, amit Bali a javára is tudott fordítani amellett, hogy megőrízte egyedi világát. Ám a növekvő turizmus és a világ változásai természetesen őket sem kerülhette el: haladni KELL a korral, meg KELL élni, pénzt KELL keresni, a gyerekeknek biztosítani KELL a kötelező iskoláztatást, már nem termeli meg magának a helyiek zöme az étel hozzávalóit, KELL a pénz. Már nem elég az, ami régen volt. Több KELL, hiszen hiteleket vettek fel sokan, aminek visszafizetésével most oltári nagy bajban vannak. Növekszik a stressz is emiatt, hisz most tényleg kilátástalan a helyzet, ha továbbra is a turizmus beindulására várnak azok, akik abból próbáltak megélni… Azért ez egy kicsit ismerős mindannyiunknak.
A Vulkán Ereje című bejegyzésemben írtam már erről a folyamatról, és most úgy tűnik számomra, hogy az akkor felmerült gondolatokra az Élet most igazolást kínál. Ez az én nézőpontom, nem biztos, hogy ez másnak is így áll össze. De ezekkel a sorokkal fejeztem be a vulkánkitörésről szóló blogbejegyzést 2017 decemberében:
„Ám ha mégis lesz nagy kitörés vagy egyéb további figyelmeztetés, az annak a jele, hogy Balinak változnia, változtatnia kell, hogy újra az isteni világ tetszésének megfelelő életet teremtsenek a sziget lakói. Félő, ha nem teszik, akkor megszűnik az a csodás energia, amely miatt Bali annyira különleges pontja a Földnek. Ez a csatorna nem szabad, hogy elduguljon! A jövő megmutatja majd, hogy a változás végbemehet katasztrófa nélkül is – vagy sem.”
https://lelekmuvesz.hu/a-vulkan-ereje/
Akkori, (tudom, kicsit vészjósló) mondataimra reflektálva most azt látható, hogy bizony történt azóta olyan esemény, mely újra és újra bezárta Bali kapuit a turizmus előtt. Drasztikusan leállt az a folyamat, ami Balit az elanyagiasodás irányába vitte, hisz a nemzetközi turizmus megszűnése, mely korábban szinte elképzelhetetlen volt, most valósággá vált. A Sors a balinézeket (mint annyi más embert is) változásra kényszeríti – időt ad nekik. Hát nem hatalmas ajándék az, ha időt kapunk a változásra? Egyelőre beláthatatlan, mikor térhet vissza a tömegturizmus, és annak jövőbeli módja is változások alatt áll. A balinézek nem tudják, hogy meddig kell kihúzniuk, és sokan már más megélhetés után néztek, mivel nincsenek tartalékaik. Jellemző a természethez való visszatérés, akinek maradt még földje, és nem adta el, azok most újra gazdálkodni kezdtek, és saját maguk által előállított termékekből tartják fenn magukat, mint régen. Ismét megosztják egymás közt a terményeket, csereberélnek, egymást segítik. A művészeti élet vérkeringése is felfrissült, újabb projektek, online elérhető művészeti programok jelentek meg a lakosság számára. Sokan unalmukban az utcák falfelületeinek megfestésében láttak értelmes tevékenységet.
Elgondolkodtató, hogy átok vagy áldás ez a pandémiának nevezett világváltoztató hatás. Sokszor kiderül, hogy ami eleinte balsors szerű csapást mér ránk, utólag úgy tűnik, hogy egy pozitív változás elindítója. Ami általánosan szembetűnő: az emberek közelebb kerültek önmagukhoz, mert időt nyertek a változásra. Ez nem mindenkinek könnyű folyamat. De nincs is még vége a történetnek. Benne vagyunk mindannyian. Van még időnk arra talán, hogy visszataláljunk valódi természetes lényünkhöz, hogy tekintetünket feljebb emeljük az anyag szintjénél és figyelembe vegyük a Láthatatlan Valóság Teremtő erejét, melyből a Látható Világ manifesztálódik. Nekem Bali példája olyan, mintha a Teremtő szavát hallanám:
Lassítsd le a világot Ember, mert beleszédültél a gyorsulásba! A lelked már nem ért utol a magad teremtette világban, szem elől vesztetted a lényeget: saját isteni minőségedet. Ahogy Fent van, teremtsd úgy Lent! Harmónia és Rend lesz úgy az életedben. Így találj meg engem magadban!
0 hozzászólás