Nem az első eset mióta Balin élek, hogy készültség van valami előre bejósolhatatlan esemény miatt, mint most a koronavírus járvány. Két és fél éve a vulkánkitörés, majd földrengések ijesztgették a szigeten tartózkodókat, most pedig Bali is osztozik a világválságot okozó járvány miatti bizonytalanságban vagy az anyagi krízisben, hisz a turizmus leállása ismét padlóra küldheti a szigetet.
Amikor a mindennapi életben kiszámíthatatlan változás áll be, a szigetlakók a tőlük nagyobb erőknek méginkább leróják tiszteletüket. Akár természeti erő okozza a szokatlan állapotot vagy láthatatlan létező, isteni vagy akár démoni erő, mint a betegségek, a balinézek imákkal, ceremóniákkal, virágkosárkák megnövekedett számú felajánlásával próbálják megenyhíteni a helyzetet. Ez a mostani időszak, az Új Év (márc.25.) előtti napok amúgy is megtisztulás ideje, a sziget energiájának tisztítása ilyenkor többféle módon is történik. Egyénileg vagy közösségi szinten olyan tevékenységeket végeznek, melyek az érzelmi-szellemi-spirituális energiák tisztítására, fokozására irányulnak most a vírus idején is.
Honnan veszik a tradicionális életet élő balinézek, hogy a lelki-szellemi energia tisztítása, a tiszteletadás, az emberek személyes pozitív energiája hatással lehet például egy vulkánkitörésre vagy egy vírus terjedésére?
Ez valószínűleg a régi időkből való tapasztalat, a balinézek pedig még őrzik az ősök tanításait. A Védákban, a hindu kultúra szent tudását őrző gyűjteményben található tanítások, különféle szertartások, imák erejét a mai napig használják a hinduk. Például ilyen ősöktől származó tanítás a tér és saját elménk, lelkünk energiájának tisztítása a nehéz helyzetekben. A füstölőzés, a meditációk, az imák, a befelé fordulás, érzelmi és egyéb ügyeink rendezése, a tisztító szertartások mind a lelki-spirituális energia növekedését segítik, mely a helyzeteket kedvezően alakítja.
Talán sokan azt hihetik, hogy ez csak valami pótcselekvés, melynek maximum stresszcsökkentő szerepe van. Érdemes visszamenni az időben, hisz ez a fajta gondolkodás nem csak a balinézek, hanem sok ember sajátja.
Balira a hindu hatás nagyobb áramlata a 8-9. században érkezett Rsi Markandya, az indiai bölcs vezetésével. Követőivel az Agung vulkánhoz, Bali legmagasabb hegyéhez mentek, mivel a legmagasabb hegyek az Istennel való kapcsolódás helyei az ősi népek hitében. A hegynél lerótták tiszteletüket, próbáltak letelepedni, kitisztították a településeknek való területet, de valahogy nem történtek szerencsésen a dolgok.
A fáma szerint járványok, balesetek, rejtélyes halálesetek történtek, végül a bölcs visszatért Jávára, ahonnan jött. Ott egy 35 napos meditációba kezdett, mígnem egy belső hang elárulta neki, hogy az isteni világ nem támogatta a letelepedést. Ennek oka pedig az volt, hogy nem elég a terület földjét megtisztítani, tisztelni az isteni világot, de az embereknek magukat is meg kell tisztítani, a lelküket, a szellemüket, ha az isteni világgal szeretnének kapcsolódni. Valóságos cselekedetekben lenne fontos kifejezni a tiszta szándékot, rituálék, valóságos felajánlások szükségesek az isteni világgal való kapcsolódáshoz. Ebbe az időbe nyúlik vissza a virágkosárkák felajánlásának szokása is, amiket mindenhol látni Balin.
Azonban ez még nem minden. Amikor a bölcs visszatért seregével az Agung–hegy lábaihoz, tisztító rituálékat végeztek az embereivel, majd a kitisztított föld energiájára is szertartásokkal hangolódtak, felajánlásokat készítettek az isteneknek, és megépítették a Besakih Anyatemplomot is, mely a balinézek legősibb, legnagyobb, legjelentősebb temploma ma is.
A bölcs arra is rájött, hogy az élet történései 3 világ jelenlétéhez köthetők: a démoni, az emberi, és az isteni világhoz. Az ember csak úgy képes harmonikusan illeszkedni a hatalmas kozmoszhoz, ha mindhárom szintet tiszteli. Épp ezért a világok közti egyensúlyt úgy őrzik a balinézek, hogy mindhárom világ számára elhelyeznek virágkosárkákat, szertartások sokaságát ajánlják fel a láthatatlan, de érzékelhetően létező világok képviselőinek is.
Ami ma már tény, a korábban ijesztőnek bejósolt 2017-es vulkánkitörés, melyre ezúttal volt idejük a balinézeknek ily módon is készülni, nem szedett emberáldozatot. A földrengések sem nőttek nagyra, cunami sem volt Balin. A sok ima, felajánlás, speciális ceremóniák, a helyiek lelki hozzáállása a nehéz időkben minimum pszichés szinten csökkentette a bajokat. A kollektív psziché teremtőerejében azonban senki nem kételkedik, aki valaha Balira ellátogatott. A balinézek hiszik, hogy a vulkánkitörésre, a Föld mozgására is hatnak azok az emberi pszichés energiák, melyeket magunkból egyénileg, de főleg kollektíven kibocsátunk. A nagyszámú közösségi ünnepek, a mindennapos virágfelajánlások, a szelídségre és kedvességre való törekvés, az elfogadás és tisztelet például olyan energiamezőt képez Balin, amelybe jóleső érzés megérkezni a nyugati világ ridegebb, frusztrált energiamezejéből.
A balinézek ereje a közösségben van. Azonban a mostani helyzet a kollektív összejöveteleknek nem kedvez. Nagyon érdekes a szituáció, hogy az otthonmaradás, az egymástól való elszeparálódás most a vírus lassításának a módja. A szeparáció a balinéz társadalomban szinte ismeretlen fogalom, itt nem szokás egyedül élni! Az idősek és gyerekek elkülönülését itt nem hiszem, hogy megoldják, hisz generációk élnek együtt, a közösség maga az élettér. A falukban az emberekben úgy tűnik, még egyáltalán nem tudatosodott a vírus veszélye.
Ha belegondolok, a vírus terjedésében ez egy potenciálisan veszélyeztetett társadalom, a szociális távolságtartás szinte kivitelezhetetlen. Ami már látszik, hogy egyre több helyi visel maszkot, itt Ubudban betartják preventív kéréseket, például a kézfertőtlenítő sok helyen ott van az üzletekben, vendéglátóhelyeken.
A vírus terjedésének van azonban egy lelki-pszichés kapuja is, melyen a kórokozónak át kell jutnia. Erről sokat tanultam az egyetemi egészségpszichológiai kurzusokon. Nem csak ösztönösen érezzük, de mára már tudományosan igazolt, hogy az immunrendszer erőssége nagyban függ az érzelmi-lelki tényezőktől is. A balinézek belülről sugárzó mosolya, életkedve, kellemes személyisége, a spirituális erejük a nehézségek idején is arra enged következtetni, hogy pszichésen ők természetükből és kultúrájukból adódóan erős védelemmel rendelkeznek. Emlékszem, még a vulkánkitörés, a földrengések idejében sem találkoztam panaszkodó, letargikus, pesszimista vagy magát elhagyó helyivel. Tudták, hogy elfog múlni a baj, és aztán megint jön a felemelkedés. Addig pedig szorgalmasan ceremóniáztak, szertartásokkal és egyéb közösséget mozgató módon tartották a lelket az emberek egymásban.
Nagyon kíváncsian várom, hogyan alakul Bali története a koronavírussal kapcsolatban, jelenleg a hivatalos adatok szerint megjelent a szigeten is a kívülről behozott vírus és már vannak, akik nem élték túl.
Ennek ellenére biztonságban érzem magam Balin. Nem jártam még olyan helyen, ahol ennyi szeretetet tapasztaltam volna a környezetemből áramolva, mint itt. Védve érezzük magunkat, annak ellenére, hogy benne van a pakliban, hogy gyorsan terjedhet a vírus a szociális közelség miatt.
Vajon Bali továbbra is megtudja tartani a nyugalmat, a balanszot, amikor ilyen világméretű járványnak van kitéve? A vírus egy ilyen pszichésen pozitív, optimista kultúrában is képes betámadni, ahol még a tyúkok is gyakran vannak emelkedett állapotban? 😀
Viccet félretéve, ha nem lesznek közös ünnepek és összejövetelek, akkor is tudják magukat tartani a helyiek? Nagy kérdések ezek, melyekre az idő fogja meghozni a választ. Persze naivitás lenne azt gondolni, hogy a védettség kizárólag attól függ, mennyire stabil lelkileg és spirituálisan egy ember, hisz a korai biztonsági intézkedések betartásán vagy a fizikai egészség állapotán is nagyon sok múlhat. Az indonéz állam az elsőkként zárta be kapuit Kína és Korea felé. Ám éppen az európai irányba a mai napig is nyitott a kapu, amennyiben van vízum. Én mégis úgy érzem, a védelem itt erős.
Végezetül még azt az időbeli érdekes együttjárást szeretném megemlíteni, ami a koronavÍrus terjedése miatti világméretű lelassulás és elcsendesedés, másrészt a balinéz időszámítás szerinti Új Év, a Nyepi között felfedezhető.
A balinézeknek van egy sajátos időszámításuk. Itt Balin az idén március 24-én van vége az évnek, ezt egy hangos és látványos szörnyparádéval szokták ünnepelni, de idén az Ogoh- Ogoh fesztivál elmarad a vírus miatt. Helyi idő szerint március 25-én reggel 6-tól másnap reggel 6-ig kezdetét veszi a Nyepi, a Teljes Csend ünnepe. Mintha az egész világ most egy fázisba kerülne a Nyepi időszakkal. Ilyenkor Balin mindenki számára tiltva van, hogy az utcára menjen, nem lehet utazni, nem mehetünk sehova, csak a házunk, kertünk kapuin belül tartózkodhatunk, mint a házi karantén otthon. Erre itt őrök figyelnek, egyedül ők lehetnek az utcán. Nem csinálhatunk semmit valójában azon túl, hogy olvasunk, meditálunk, belső munkát folytatunk, pihenünk, gondolkodunk. Sokan ilyenkor nem is beszélnek, nem is esznek, hanem böjtölnek. Főzni amúgy is tilos, tüzet gyújtani is, elektromosságot bekapcsolni szintén tilos. Nincs tévé, sem rádió, de még az internetet is kikapcsolják. A mobiltelefont is mellőzni illik. Ez a nap az elme és lélek megtisztítására, elcsendesedésre, egyéni meditációra alkalmas, olyannyira, hogy egész Indonéziában munkaszüneti nap lett a Nyepi miatt, holott csak Balin van ennek ünnepe. A reptér is bezár ezen a napon.
A világ is abba az irányba halad éppen, mint amit a balinézek az ősök szokásai szerint tesznek aktuálisan. Új kezdetre készülődnek, és ehhez a Csendet használják. Tudom, ahol a gyerekek hangosak vagy dolgozni kell, ott a Csend nem könnyen kivitelezhető. De akik megtehetik, hogy Csendben legyenek, esélyük van arra, hogy olyan alig hallható vagy érzékelhető impulzusokkal kerüljenek kapcsolatba a Csenden át, ahol az öngyógyító, és a világot gyógyító energiánk forrása van. Ezt a FORRÁST temetik a mindennapos gondok, a pörgés fokozódása, az időhiány, a másfelé, kifelé fókuszálás. Ez most a befelé fordulás, az önmagunkban való elmélyedés ideje a nagy pörgés, lárma után. A balinézek egy egész napos totális csenddel kezdenek új évet a hangos fesztivál után, még a gyermekek is csendesebbek ilyenkor Nyepi idején. Talán érzik a kollektív nyugalmat. Imáknak, a dolgok belső rendbetételének, pihenésnek vagy épp valami mélyebb lelki ügy felé való nyitásnak ajánlják fel a Csend Napját az emberek. Ilyenkor szokás magunkban kibékülni azokkal is, akikkel haragban vagyunk, érdemes megbocsátani, elengedni amit lehet. Tisztelet és együttérzés azoknak, akik most is dolgoznak, és azt kérik a világtól, hogy maradjunk otthon! Az ő munkájukat is segítjük otthonról a belső csendből táplálkozó nyugalmunkkal és békénkkel.
Én a Nyepi ünnepén már 7. éve tartom a Teljes Csendet, böjtölök, nem beszélek, nem foglalkozom a külvilággal ilyenkor. Erőt meríthetsz Te is a Nyepi, a Teljes Csend ünnepéből, mely helyi idő szerint március 25-én lesz reggel 6-tól másnap reggel 6-ig. Talán épp Te, aki ezt most olvasod, nem akarsz egy napig médiát bekapcsolni, főzni, beszélni, és kapcsolódhatsz egy szigetnyi közösséghez, akik a Csendet hallgatják, és a Világok Egyensúlyát igyekeznek nem csak a Nyepi napján, de az év többi napján is segíteni a mindennapos virágfelajánlásaikkal és imáikkal, szertartásaikkal. A balinézek ezt nem csak magukért, hanem a világért is teszik, az ő dolguk a tisztítás, a balansz segítése a világban. Talán a Csendben meghalljuk az őseink suttogását is, akik azt üzenik a távoli múltból: Lassulj le! Kapcsold ki azon gondolatok áramát, melyek nem valódi önmagad forrásában megtisztulva érkeznek hozzád! Erezd meg a Csend hatalmát, tisztítsd meg a lelked Mai Ember! Lassítsd le a világod, hogy a lelked végre utolérjen!
0 hozzászólás