„Ezer templom szigete”, az „Istenek Szigete” – így is emlegetik Balit. Nem csoda, ha az istenek otthonnak tekintik a Föld olyan pontjait, ahol az emberek minden nap virágfelajánlásokkal, szertartásokkal, rituálékkal, ceremóniákkal, alkotásokkal, tánccal köszöntik őket. Az istenek kegyeltjeinek szívügye, hogy a szigeten otthonosan érezhessék magukat a transzcendens világ létezői is.
A balinéz hinduizmus tanítása szerint az Univerzumot a megfoghatatlan Egyetlen Isten teremtőereje hatja át, aki a világmindenség alkotójaként egységet formál az alkotásával. Ez a láthatatlan erő képes manifesztálódni, az Egy Isten különféle formákban jelenik meg, melyekhez egyedi karakterek társulnak. Isten “házait”, a templomokat nem csak az Egynek, hanem valamely egyedi megnyilvánulásának, egyes isteneknek is állítanak.
A balinéz hindu templomok egészen másképp néznek ki, mint például az Isten keresztény házai. A „pura” – ahogy Balin hívják a templomot – nyitott tetejű, és építészeti szempontból szigorúan meghatározott szabályok szerint van kialakítva. Balin mindennek megvan a helye az univerzális rend analógiáját követve, melyet nem ember teremtett. A balinéz hinduk szerint az embereknek az isten alkotta rendet kell követnie ahhoz, hogy harmóniába kerüljenek egymással és a környezetükkel.
Nézzük például a falvakat, melyek a látszat ellenére korántsem csak épületek és templomok összezsúfolt gyűjteménye. A falu olyan, mint az ember, vannak testrészei. A falu „feje” (eleje) a legmagasabb vagy hegy felé néző pontja a falunak, míg a falu „lába” (vége) a lefelé lejtő vagy tenger felé mutató terület. A kettő közötti középső részen a mindennapi élet zajlik. E 3 résznek megfelelően 3 templom is található. A falu szívében, a központban van a Pura Desa (falutemplom), amely Brahma-nak, a Teremtő Istennek, a főistennek van ajánlva. A védikus tanok egyes értelmezései szerint Brahma maga alkotta meg magát elméjének erejével az ősvízből kiemelkedő aranytojásból. Ő teremtette az őselemeket, a Földet, bolygókat, és a lelkeket is ő látja el testtel.
A születés misztériuma, a sorsok felfűzése a mindent átható világtörvény (Dharma) szövetére szintén Brahma privilégiuma. A legkorábbi ábrázolásokon lótuszvirágon ülve, négy fejjel látható, melyek a 4 világtáj felé fordulnak. Négy kezében különféle szimbolikus tárgyakat tart.
Az északi, hegy felé mutató falurészben van Wisnu temploma, a Pura Puseh. Wisnu a Megtartó, aki a világ fennmaradását, magát az életet szolgálja. Balin előszeretettel ábrázolják úgy, amint Garudán, a hatalmas madár és ember-szerű lényen nyargal. A Napistenek közül ő a legfelsőbb, ugyanakkor a víz az eleme, amelyen járni is képes. Wisnuról úgy tartják, hogy legalább kilencszer inkarnálódott, mindig valami jó ügy érdekében. Többek között Rama és Krisna is az ő földi inkarnációja volt, és állítólag Buddha volt az utolsó földi alakja. Ugyanakkor az indus nép zöme a 9. (utolsó) inkarnációt még csak ezutánra várja.
A falu déli részén van a temető, ahol ideiglenesen elhelyezik a halottakat, míg el nem égetik őket. Itt található a Pura Dalem, a falu harmadik fő temploma, amely Síva a Pusztító és Üdvözítő számára ajánlanak a falusiak. (A hármas felosztás tehát a falu elrendezésében úgy is megjelenik, mint a Megszületés, az Élet, és a Halál ciklusainak szimbolikus színterei.) Elsőre drámaian hangzik, hogy Síva, a halál ura képes a mindent átható világháló bontására, de Síva nem rombol ok nélkül.
Amikor eljön a vége egy korszaknak, Síva megteszi, hogy felszámolja azt, utat nyit az új kezdetnek. Ő adja a transzformációhoz szükséges erőt, ezért is a Tűz az eleme. Nem csak rombol, de meg is újít, így kettős természetű. A démonok ura önuralommal is rendelkezik, az alantas vágyaktól a bennünk rejlő tudati felemelkedés útján az isteni minőséggel való azonosulás lehetőségét is katalizálja. Talán a tantra jógában lehet könnyen megérteni Síva mágiáját, amint az ösztönös szexuális energia a jógán és a psziché átalakító erején keresztül lényünk isteni minőségének megtapasztalásává emelkedhet.
A Trimurti (az isten hármas egysége) tehát az egyetlen megfoghatatlan Istennek a kifejeződése. Isten mindenben benne van, élőben és élettelenben egyaránt. Ennek a megfoghatatlan és kifejezhetetlen, fizikai karakterrel nem jellemezhető egyetlen Istennek (Balin Sang Hyang Widhi Wasa) állítják az oltárok tetején látható üres trónt – hisz ő az üresség maga, melyből az Univerzum ered.
Az isteni minőségek nem csak férfi, de női formában is megjelennek, hisz mindennek a másik pólusú megfelelője is létezik. Balin a legfőbb nőnemű istenek először is a Trimurti női oldalai, azaz Brahma, Visnu és Síva párjai.
Brahma felesége Saraswati, a könyvek, tudományok, művészetek istennője, aki hangszereken játszik, hattyún lovagol. Neki köszönhető a nyelv kialakulása. Négy kezében lótuszt/gyöngyfűzért, víztartót, lantot és irattekercset tart. Szanszkrit nyelven a Sara a dolgokban rejlő esszenciát, Swa a Self-et jelenti. Saras magában rejti ugyanakkor az áramlást és növekedést, míg a Wati azt jelenti, nő. Egy gyönyörű nő, aki ismerője a magában rejlő esszenciának, akiben a tudás áramlik, mint a folyó – Brahma, az Univerzum teremtője őt választotta hitvesül.
Visnu felesége (saktija), Laksmi, a szeretet, bőség, az anyagi, szellemi és spirituális értelemben vett termékenység, a szerencse és a megtestesült szépség istennője. Visnu hűséges társaként, Krisna vagy Ráma feleségeként ő is többször visszatért már emberi testben. Általában két elefánt között, lótuszvirágban ülve vagy állva ábrázolják a szépség és fiatalság gyönyörű istennőjét, aki a Tejóceán kiköpülése során született másodszorra is újjá a habokból, miután a sötét erők elrabolták Visnu mellől.
A Trimurti harmadik női képviselője, Síva felesége, a férjéhez hasonlóan szintén kettős természetű. Szelíd természetében ő az odaadó, gondoskodó Parvati, akinek fő fókuszában férje szolgálata áll. Síva kérésére a Hegy Leánya még azt is vállalta, hogy megmenti a világot, és olyan erőkkel is szembeszáll, amelyekkel a férfioldal nem bír el. Ezzel azonban maga is hatalmas erejű istennővé vált, mely harcos természetében a félelmetes Durga vagy Káli alakjában az univerzális női energia pusztító oldalát jeleníti meg.
A destruktív női erő tipikusan balinéz változata Rangda, a veszedelmes boszorkány. Ő a démonok királynője a balinéz tradíció szerint.
Hálistennek az oroszlánszerű Barong, a gonosz boszorkány legfőbb ellenfele is megteremtődött, aki a jó oldalt képviseli, és megvédi, kivezeti a lelkeket a bajból. A Barong tánc elmaradhatatlan része a Galungannak – az egyik legfőbb balinéz ünnepnek – ahol Rangda és Barong megütközik. Rangda megpróbálja démoni erejével megbabonázni és romlásba vinni a táncosokat, de Barong természetesen mindent elkövet, hogy ez ne sikerüljön. Soha véget nem érő küzdelmük a világot működtető erők drámai harcát szimbolizálja, melyben a sötét és a fény (félelem, destrukció és a szeretet ) erői csapnak össze.
0 hozzászólás
Trackbacks/Pingbacks