Úgy tűnik, mindegy hol élünk, egy idő után épp olyan elfoglaltak leszünk bárhol is vagyunk. Nem tűntem el, csak beszippant a „flow”, folyamatosan áramlik az élet kívül és belül is. Kezdem mélységeiben felfedezni Balit, és próbálok rájönni, mitől ilyen különleges helye ez a Földnek… mert kétségtelen, már akkor érezni lehet ezt, amikor leszállunk a repülőgépről. Mintha itt az agyunknak egy más része aktivizálódna, mint ami a megszokott környezetben. Ezt másoktól is hallom, akik huzamosabb időt töltenek a szigeten. Valami nagyon igazi, eleven, élettel átitatott működés folyik itt… próbálom szavakba önteni.
Azt tapasztalatom, hogy a szívből eredő szándékok utat találnak itt, mintha az istenek tényleg pártfogásba vennék az égbe küldött kívánságokat. Persze biztos válogatnak, melyiket segítsék, melyiket nem. Az érzelmi energiával átitatott vágyak teremtőereje eddig is nyilvánvaló volt számomra, de mintha itt expressz gyorsasággal áramolnának a térben a személyes céljaimat segítő jelek, lehetőségek, helyzetek, találkozások. Richard Bach mondása jut eszembe az Illúziók című könyvéből: „Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.”
Eredetileg az volt a vágyam, hogy tanuljak itt: festést, gyógyítást és mindazt, amit ez a varázslatos kultúra közvetít felém. Azt 11 ezer kilométerről is sejtettem, hogy olyan dolgokat lehet Balin tanulni, amely életem egyik legjobb befektetése lehet. Úgy találtam meg a helyemet, hogy ide vezetettek emberek. Mindig volt valaki, aki mutatta az utat, merre menjek tovább. Ezt nevezem flow-nak, amikor kinyitjuk magunkat valami felé, aztán befogadjuk azt, amit kapunk, járunk az úton, és haladunk előre. Ilyen hullámba kerülni feldobó érzés. Ez otthon is működik, csak egy kicsit zavarosabb, lassúbb. Persze az még nem elég, hogy vezetve vagyunk, mi is kellünk hozzá, hogy éljünk a lehetőségeinkkel. „Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erő is benned valóra váltani. Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte.” – ezt is az Illúziók írója mondja (olvassátok el, ha még eddig nem volt vele dolgotok, nagy titkokat fed fel a könyv az Életről!)
A szándékaim és vágyaim nyitott kapukra találnak itt, csak járni kell az úton. Új szokásom, a reggeli séta mintha szimbolikusan is kifejezné ezt. Hetente háromszor tanulni járok múzeumokba, művészek csoportjaiba, ahol modelleket próbálok lefesteni.
Egy 82 éves festőnő vezetett be ebbe a körbe, akiről muszáj néhány szót ejtenem, olyan különleges teremtés. Sok-sok éve nyugdíjba vonult művészeti tanítással eltöltött évei után, ám továbbra is az alkotásból, művészetekből merít energiát. Hihetetlen, milyen élettel teli, sugárzó teremtés! Reggelente nagy festővásznával a hóna alatt felpattan mögém a motorra, és már „száguldunk” is az ARMA-múzeumba vagy egyéb alkotócsoportokba. Nagyszerű emberekkel, művészekkel ismerkedtem meg mostanra, izgalmas kiállításokra járok, és olyan tanításokat kapok általuk, amelyeket az iskolákban nem tudnék megszerezni. Egészen bizonyos, hogy Margareta egyrészt attól ilyen fiatalos, mert az alkotás során saját lelki energiáival van kapcsolatban.
Ez a csodás, drága lélek azt közvetíti a maga spontán módján, hogy az öregedés nem a lehetőségek leszűkülését jelenti, hanem a belső világ kibontakozására, a belső gazdagodásra kínál lehetőséget. 82 évesen is lehet életörömöt, szeretetet sugározni, ha összeköttetésben vagyunk belső energiaforrásunkkal. Hogyan lehet ezt megtenni? Épp ezt a titkot tanulmányozom, amelyről először most ejtek szót. Hosszú évek óta figyelem az emberi életeket, pszichológusként olyan megtiszteltetésben lehet részem, hogy mélyebben betekinthetek az emberek életébe. Tudom, és ezerszer megtapasztaltam, hogy mindenkiben működik az öngyógyító-önsegítő erő. Sajnos nem mindannyian vagyunk ennek tudatában, és néha el is veszítjük a kapcsolatot ezzel a bennünk lévő forrással. Balin töltött időm során arról próbálok egy könyvet írni, hogy hogyan táplálhatjuk azt a részünket, ahonnan lelkierőnk ered.
Ha szeretnétek mélységeiben többet megtudni Baliról, akkor szeretném figyelmetekbe ajánlani ezt a csodaszép könyvet, mely nekem is sok örömöt okozott. A téli hidegben egy meleg szobában el tudunk utazni Csodaföldre, ahol az emberek még elevenen őrzik lelkükben a régi korok üzenetét, melyből erőt merítenek. Ez a könyv egy szép karácsonyi ajándék lehet azoknak, akik valami eleven energiára, megtapasztalható barátságos valóságra vágynak:
http://kakasveresviragszirom.wordpress.com/kakasver-es-viragszirom/
Ha úgy érzed, hogy ez fontos, kérlek oszd meg másokkal is!
0 hozzászólás