Visszatérésem óta érzem, ahogy erőteljesen formálódom, kívül-belül az új helyzethez és környezethez alakulok. Olyan ez, mintha éppen újjászületnék… egy másik világban. Mintha a hazai környezet egyfajta Anyaméh lett volna, amelyből most egy egész más világba születek. Az alkotás és lélek kapcsolatának tanulmányozása és tapasztalása az a köldökzsinór, amely vezeti az utamat, mely értelmet ad napjaimnak. A „hogyan tovább” kérdésre a választ is épp úgy kapom meg, mint amikor nekiülök alkotni. Még nem tudom mi lesz belőle, de érzem, sejtem, hogy ahogy formák, színek bontakoznak ki, és ahogy az intuícióm vezeti a kezem és szellemem, abból majd összeáll a kép. Most még itt tartok, valami elkezdődött, ami folytatásra vár…

…utakat és lehetőségeket érzek. Bízom benne, hogy készen állok arra, ami rám vár. Kicsit izgulok, de az a titokzatos belső erő midig megnyugtat. Próbálok is vele összekapcsolódni minden nap, a meditáció a napjaim egyik legfontosabb része.

A balinéz életfelfogás szerint az élet két szinten zajlik: a látható, tudatos szinten (Sekala) és a láthatatlan világban, a psziché világában (Niskala). Megkockáztatom, ez sok ember számára evidens lehet, bármilyen kultúrában él is. Például akármilyen is a külső világ, belül talán mindenkiben létezhet egy hely,  ahol béke van.

Az innen induló gondolatok, cselekedetek hatása pedig éppen úgy kisugárzik, mint a békétlenségből eredő hatás. Nagy munkában vagyok, mert most belül, magamban és szűk környezetemben teremtem a világot, próbálom kialakítani azt a hátteret, otthont, amely fontos ahhoz, hogy jól tudjak működni. A belső-külső munka mellett igyekszem a kinti világ felfedezését folytatni. Például annyi művészeti kiállításra járok, amennyire csak lehetőségem van. Mivel a Kedvesem Bali művészeti életének egyik tudósítója, így rengeteg itteni művésszel és alkotással megismerkedhetem. Például megismertem egy izgalmas és sokoldalú művészt, Ida Bagus Alit, aki festő, szobrász, fafaragó, fotográfus, és pompás gyűjteménye van ősi Bali művészeti alkotásokból.

Megmutatta titkos gyűjteményét, és az udvarában rejtőző ősi több százéves templomot is.

Balin sosem lehet tudni, mit rejtenek az udvarok, mit találunk a következő sarkon. Rengeteg titok és meglepetés lehet része a napnak. Az udvarban egy pap is lakik, így néz ki egy balinéz paplak:

A másik nagy élmény, az itteni konyhaművészet felfedezése, eddig csak befogadóként kalandoztam a kulináris élvezetekben, de most ezen a téren is szeretnék alkotó lenni. Még nem vagyok jártas a sok ismeretlen növény és fűszer alkalmazásában, csak kísérletezgetem. Egyelőre az eddigi európai alapokon nyugvó főzőtudományomat használom, így készítettem el pl. a Lilakrumpli-levest, amit tumeric, gyömbér és fahéj fűszerekkel ízesítettem. Úgy nézett ki, mint egy nagyadag felhígított akrilfesték, de egészen ehető volt.

Végül nem hagyhatom ki az egyik legizgalmasabb élményforrást, a tengert, és a szörföt. Egyelőre még mindig a body-surf szinten hánykolódom a hullámokon, de hamarosan kipróbálhatom a buggy-board-ot is, amivel a gyerekek gyakorolnak. 🙂 Ne izguljatok, folyamatos oktatásban részesülök az óceán természetével kapcsolatban, és a tanítómesteremnek személyes érdeke a testi épségem. Most már kezdem sejteni, hogyan ne fulladjak bele a közeledő nagyobb hullámokba, vagy hogyan kerülhetem el, a földhöz csapódást. Bár lassan haladok, hisz csak ritkán jutunk el a tengerhez, de remélem, még ebben az életemben eljutok odáig, hogy én is felálljak a hullámokon sikló deszkára.