Az itteni állatokról azért muszáj írnom, mert  intenzíven részei a mindennapjaimnak. Már a hangokból lehet tudni, hogy itt másfajta állatok élnek, mint nálunk. Gyakran nem is tudom, milyen élőlény van a közelben. Még fél év elteltével is újabb ismeretlen hangokat fedezek fel. Különleges érzés.

Majmokkal nem találkozom minden nap, de néha leülök és megfigyelem őket, persze tisztes távolságból, mert nagyon szemtelenek. Vicces, ahogy kiszemelik az áldozatot, és gyors mozdulattal elfutnak az ember mellett, miközben kikapják a kezükből a szatyrot. Hintáznak az elektromos vezetékeken, családi életet élnek, felmásznak a kocsi tetejére és onnan ordibálnak.

Aki állatokkal él együtt, annak valószínűleg nincs kétsége afelől, hogy az állatokban is lélek lakozik. Ez főleg akkor érezhető, amikor a szemükbe nézünk.

Itt Balin az egyik elkerülhetetlen állat a kutya, ami önmagában nem annyira szokatlan, de az igen, ahogyan jelen vannak a szigeten. A balikutya beazonosíthatatlan fajtájú független, szabad lélek, néha a turisták felejtik itt kutyáikat és ezekkel párosodnak, így igen változatos kinézetűek, mindenhol felbukkanó jószágok.

Ők egyben a közlekedés részei is, ezért sem lehet száguldozni, mert úton-útfélen, de leginkább az út közepén heverésznek, vakaróznak, kergetőznek, a járművek pedig türelmesen kerülgetik őket. Egész jó bőrben vannak, mivel a helyiek isteneknek szánt ételajándékai vagy a temetőkben található ősök szellemeinek szánt kedvenc ételek és az organikus szemét jelentősen hozzájárul jóllétükhöz.

A tengerparton lopkodják a turisták papucsait, sütkéreznek a napozóágyakon, bandáznak az utakon vagy besétálhatnak éttermekbe, de úgy látom, ez senkit sem zavar különösebben. Nem viccelek, néha odajönnek az emberekhez, kérnek egy kis simogatást, és továbbfutnak. Amelyiken nyakörv van, azt biztonsággal lehet simogatni, be van oltva. Néhány életkép a kutyaéletből:

A kis gyíkokról (csicsak), gekkókról, és a nagyobb testű hüllőkről is írtam már. Ami igazán éberséget vált ki belőlem, az a kígyók jelenléte. Már megtapasztaltam, milyen érzés a rizsföldön séta közben a bokámra tekeredő kígyót sikoltozva lerúgni a lábamról. Nem volt mérges hálistennek. Aztán egyik nap kígyóval álmodtam, és a korábbi séta emléke úgy bennem maradt, hogy aznap jobbnak láttam kihagyni a reggeli sétát. Ám amint hazafelé bandukoltam a boltból, mégis megtörtént, amitől tartottam. Egy lépcsőn heverésző kígyót lépteimmel felzavartam, és ijedtében a lábamra ugrott. Sikoltozás, rugdalózás, majd miután megnyugodtam, elgondolkodtam azon, hogy mennyire erősen működik itt a képzelet teremtő hatalma: amitől félünk, azt be lehet vonzani az életünkbe. Akár meg is elégedhetnék ezzel a magyarázattal, de ez nem nyugtatott meg igazán.

Mivel itt intenzíven a láthatatlan világ működését tapasztalom és tanulom, így több szempontból is elgondolkozom a történéseken. A láthatatlan világ a racionális elme számára érthetetlen módon ad időnként jelet, így elgondolkoztam azon, hogy miért történik másodjára is meg velem, hogy egy kígyó rám ugrik, hisz ez azért nem mindennapos. Ráadásul pont miközben ezzel álmodom! Ha rövid időn belül 3-szor is kapcsolatba kerülünk ugyanazzal a jelenséggel, azon nagyon érdemes elgondolkodni. El kezdtem tanulmányozni a kígyókat, hosszú lenne leírnom, mire jutottam, de végül megértettem valamit és megnyugodtam. A kígyóktól nem kell félni. Mindezt azért meséltem el, mert ez egy jó példa arra, hogyan üzen a tudatos részünkön túli részünk önmagunknak álmainkon, félelmeinken, vagy életünk eseményein keresztül, és hogyan tudjuk elmulasztani a félelmet azzal, hogy megértjük a jelet.

Továbbra is óvatos leszek, hisz itt a kígyóval való találkozás valós lehetőség, de félni nem kell tőlük, csak ne lépjünk rájuk. Kaphatnék kígyófóbiát is, de ezt inkább kihagyom. Az utunkba kerülő félelmetes dolgokat jobban megismerve és megértve azoknak megszűnhet a hatalma felettünk. Nekem ez bejött eddig. 🙂

Több ehhez hasonló nagy és még nagyobb gyíkokat is láttam már itt.  Sajnos az ilyen nagy gyíkok előszeretettel fogyasztanak kiscsibét. Ebből a csapatból néhány áldozatul esett nekik, ami azért is érzékenyen érintett, mert ez a kis család részese volt az életemnek, sok időt töltöttünk együtt, míg én festettem, ők körülöttem mászkáltak. Töbször hozzám futottak oda, mikor egy túlbuzgó kutya megkergette őket. Végül 2 csibe bírt felnőni közülük. A természet néha drámai.

Egyébként a csirkék, de főleg a kakasok Bali jelképei lehetnének, őket is egyfoltában kerülgetni kell. A kakasok a balinéz férfiak kedvenc állatai. Gondolhatjátok, mi megy itt napkeltekor! Gyakran látom, amint az utca sarkára épített négyszögletes, falak nélküli sátortető alatt összegyűlnek, és mindegyik férfi kezében kakas van, úgy beszélgetnek. Ilyen kalitkában tartják őket, ha nincs más alkotni való, akkor befestik  kakast.

Elsőre érdekesnek, viccesnek tűnt, mennyire szeretik itt a kakasokat! De hamar kiderült, ez közel sem igazi szeretet. Ez inkább az emberi természet drámája. Sajnos itt még nagyon gyakori az állatáldozat és a kakasviadal. Nem sok kakas tud megöregedni, a kakasvér a majd mindennapos ünnepek egyik gyakori kelléke. Hogy milyen más állatot áldoznak, és ahogyan az történik, arról is van tudomásom, de nem akarom a kereskedelmi csatornák példáját követni. Épp elég sokkoló dolog ér mindenkit. Sokat gondolkodtam azon, jogom lenne-e megítélni egy népet, vallást, embercsoportot azért, mert számomra szörnyű kegyetlenségnek tűnik az állatáldozat, ami a vallás nevében zajlik. A dühöm azonban el kezdett növekedni, amint a nyugati kultúrára gondoltam, és arra, hogy mi történik az állatokkal, mielőtt az asztalra kerülnek. Még csak nem is Isten nevében áldozati felajánlásból, hanem abban a hiszemben, hogy az érzéketlen bánásmód magától értetődő a csirketelepeken, az állatneveldékben, vágóhidakon. Formálhat-e bármi is jogot az állatokkal való kegyetlenkedésre, kínzásra? De tovább is mehetnék, hiszen az emberek egymással való kegyetlenségét semmi sem szárnyalhatja túl. És még tovább is mehetnék a kegyetlenség és vallások értelmének összeegyeztethetetlenségét látva… de nem megyek, itt most nem ez a lényeg. Balin, ahogyan a világon máshol is, a sötét és világos erők találkoznak egymással. Eredetileg ez volt a kakasviadalok értelme is, ahol a két erő összecsapásának drámáját az emberek a kiképzett, pengesarkantyúval ellátott kakasok véres drámájában élték meg, ahol csak egy maradhatott… természetesen az a világos erők kakasa, aki túlélte a viadalt. Ma ez már szerencsejáték főleg, amit a törvény bár tilt ugyan, de azért mégis létezik.

Még rengeteg állat kimaradt, ami része az életemnek, pl. denevérek, óriás békák, nagy pókok, egy boszorkány mi mindent tudna főzni ezekből! 🙂 De sokkal kedvesebb állatok tömegét is sorolhatnám, különös madarakat látok, hatalmas pillangókat és szitakötőket, fénybogarakat. A kacsák elkerülhetetlen vidám jelenléte a rizsföldeken gyakran vicces felhőlényekkel, sok vidámságot hoz az életembe. Érdekes ez a kis alak ott fenn:

A tejeskávém különféle állatfigurái mindig feldobják a reggeleket.

Végül pedig megutatom nektek a srácot, akitől forró, cuppanós puszikat kaptam. Na most már tudtok a magánéletemről is.