Ha valaha írtam volna bakancslistát, akkor biztosan belevettem volna azt, hogy felderítsek egy szigetet… vagy inkább kettőt. Ahogy telnek az évek, egyre inkább úgy látom, hogy az egész élet egy bakancslista, amibe a szívünk álmai vannak beleírva. Vannak köztük olyanok, melyekben erősen hiszünk és valóra is válnak. Más álmok pedig soha. Néha olyan fejezet is bekövetkezhet az életünkben, ami inkább rémálomhoz hasonló, melyet nem tudtunk elkerülni. Az álmok közül néhány akkor lesz valósággá, mikor már rég nem is gondolunk rájuk. Életünk eseményeinek megvalósulási folyamata sokkal rejtélyesebb attól, hogy minden tervezhető legyen. Nekem az az érzésem, hogy az élet vezérfonala valahonnan az álmok világából szövődik, és bár rejtélyes módon, de mi álmodjuk életünket valósággá.
Indonézia azért is olyan rejtélyes világ számomra, mert itt még a tények is változóak. Pontosan azt sem lehet tudni, hogy hány szigetből áll az indonéz szigetvilág, többféle adatot is találtam hivatalos forrásokból. Valószínűleg az is kérdés lehet, mi számít szigetnek. Például itt egy csapásra hány szigetet lehetne felfedezni Indonéziából? (Raja Ampat – Papua – travellz.net)
Egy nap az jutott eszembe: Ha már Indonéziába hozott az utam, ahol annyi minden ismerős, mintha saját álmomat fedezném fel lépten-nyomon, akkor bolondság lenne kihagyni annak az álmomnak a valóra váltását, hogy felderítsek a 17 508 és 18 307 darabszám között hivatalosan meghatározott szigetből néhányat.
Lassan két éve derítgetem Balit, voltam már Gili Air-en, Jáván, így eljött az ideje, hogy Lembongan-Ceningan-Penida triót is felfedezzem magamnak, meg annak, aki még nem hallott róluk. Ez a felfedezőút egyébként teljesen biztonságos kaland, Sanurból az alig 12 kilométert a hajó fajtájától és a balinéz kapitány vérmérsékletétől függően akár 25 perc alatt is meg lehet tenni. Miután a tenger vizéből a hajóra felkapaszkodó turisták megtöltötték a hajót…. juhhéééé!! …. felbőgött a motor, padlógáz, hullám-móka, mintha a Tenger tudná, hogy a Guns’n Roses dübörgő videoklipjeihez milyen ritmusban jó a hajót dobálni.
Lembongan alig több, mint 8 négyzetkilométer. Egyedi karaktere vadabb, kevésbé mosolygós, mint Bali általában (de azért még mindig kedves), az erősödő turista infrastruktúra ellenére még nem zsúfolt, de pont ezért még nagyobb élmény a természeti vadsága.
Ezen a kicsinyke szigeten az európai életem valahogy hihetetlenül távolinak tűnt. Szabályok, kötöttségek, és egyáltalán bármi, ami nem az itt és most természetes reakcióját igényli – mintha nem is léteztek volna. A motorbérléshez például semmi sem kell némi indonéz rúpián túl. Nem kérdezték a nevemet sem, csak annyit, hogy mikor hova hozom vissza a motort. Errefelé nincs bérleti szerződés, sem rendszámtábla, de többnyire az utak is olyan rázósak és hepe-hupásak, hogy nem is illik hozzájuk a formalitás. A harmónia kedvéért bukósisak sincs, így lobogó hajjal lehet robogni!! 🙂 Természet, szabadság- ez a sziget feeling, miközben lenyűgöző élmények sorozatát lehet itt megélni.
Valójában két szigetet is felfedezhetünk Lembonganról, mivel egy keskeny hidacskán át lehet gyalogolni vagy motorozni Ceningan szigetre (egy még kisebb szigetre). Hosszú sora lenne annak, hogy elmeséljem, mit láttam ezeken a szigeteken. De az egyik legemlékezetesebb dolog a Tenger, a Nap és az Ég története volt.
Úgy kezdődött, hogy a békés és derűs Tenger vidáman fickándozó hullámaival vízgömböket dobált a levegőbe. Ilyen és hasonló játékokkal szórakoztatta magát, a Napot és a felhők közül kukucskáló Agungot.
Pajkos huncutsággal felduzzasztotta hullámait, megnyalogatta a fürdőző embereket, és megpróbálta beráncigálni őket a vízbe a homokos partról. Igazi játszótársakra vágyott, többre, mint az őt csodáló passzív megfigyelő Nap és Hegy. Ám a fehér homokos álomparton nem akadt túl sok játszótársa aznap a Tengernek.
Behömpölygött az öblökbe is, de olyan lelkesen dobálta taraját, hogy a játékos kedvű tengerbe ugráló Bátrak számára is túlbuzgónak bizonyultak türkizkék habos hullámai. Aznap üresen maradtak az ugrópontok. Kissé elszontyolodva vette tudomásul, hogy senki sem játszik “beléugrálósat”. Sok idő és megfigyelés kell ahhoz, hogy a Tenger természetét megismerjük.Hangulatváltozásait néha kitalálhatjuk a hirtelen színváltásából, máskor jele sincs, csak meglep – ez is a Tengerjáték trükkje. Itt például még mosolygott, de már érezni lehetett, hogy valami van a levegőben. Ki tudja, talán az Ég is a Tenger miatt kékült egyre mélyebb színűre? Az Ég és Tenger mindig is jól egymásra érzett.
A Tenger észrevette, hogy az addig vidáman mosolygó Nap is halványodik, mert az Ég felhőket eregetett közéjük. Ekkor iszonyú haragra gerjedt. “Sem játszótársak, sem rámosolygó Nap, de még az Ég is ellenem fordult a felhőivel?!!” Hullámaival átcsapott még a sziklafalon is dühében…
Ám semmit sem tehetett az Ég akarata ellen mely a Tenger dühét látva tovább kékült. Először a Tenger fakadt sírva, és könnyeinek patakja vízesést imitált a sziklákon. De ahogy már említettem, az Ég együtt érző, így onnan is potyogott néhány könnycsepp.
Több sem kellett a Napnak, megértette, hogy a drámát nem tudja megállítani, egy darabig még próbálta derűjével késleltetni a növekvő sötétet, de végül fáradtan a Tengerbe hullott.
A csapkodó hullámos sziklaszirten esteledett rám. A helyiek az Ördög Könnyeinek nevezték el azt a helyet, ahol a cseppeken átszűrődő Nap tündöklését és Tengerbe bukását végignéztem.
Éjjel a Tengerrel álmodtam. Egy vitorlásról néztem, hogy milyen veszélyes hullámok csapkodnak a parton. A Tenger közepén béke volt, hajóm lágyan ringatódzott a víztükör ezüstjén. Nem akartam, és nem is tudtam kikötni. Még úton kellett lennem.
Másnap felébredve első utam a Tengerhez vezetett. Reméltem, hogy megnyugvást talált, hisz a Nap friss derűje eloszlatta a felhőket az Égről. Csodák csodája, a Tenger derűs tónak mutatta magát, amelyben a Nap sárgája tükröződött – mintha szerelmesek lennének egymásba. Ahogy Fent, úgy Lent… ahogy Kint, úgy Bent. Úgy tűnt, áldás van a Világon. Ezzel a tudattal merültem bele a sárga Tengerbe… és rácsodálkoztam a zöld fák közt várakozó színes csónakokra. Éreztem, Mangrove-erdő sűrűje hív új kalandra… de az már egy másik mese. Álmodjatok szépeket Ti is, jó éjszakákat felnőttgyerekek!
0 hozzászólás