Valahogy nem furcsállom, hogy még mindig nyár van. Október 17-én indultam, és egészen természetes érzés a nyári meleg. Pedig az ittenieknek lassan a tél kezdődik, ami a monszun időszak beköszöntét jelenti. Ilyenkor továbbra is hőség van, ma például 28 fok volt (most este csak 25 C), és ez volt az első nap megérkezésem óta, hogy kiadósan esett (kb. egy órán keresztül). A páratartalom jelenleg 100 % körül mozog, de mindebből azt érzem, hogy enyhén nedves a bőröm, esőillat van. Az tény, hogy egész nap lehet izzadni, de egy idő után az izzadtság már csak víz. Ilyen időjárást otthon csak kivételes esetekben éreztem, de nem csak emiatt érzem azt, hogy ez itt egy másik világ. Ezer dolog van, ami eltér a magyarországi életérzéstől. Most például ha becsukom a szemem, akkor azt hiszem, hogy a dzsungelben vagyok. Csak találgatni tudok, talán a kecskebékák ordítását hallom folyamatosan és gyíkcsicsergést. Néha megszólal egy beazonosíthatatlan madárhang, ami semmi olyanhoz nem hasonlítható, amit én ismerek.

Egyébként pedig egy elvarázsolt kertben lakom Ubud tetején, egy művészfarmon, itt fogom tölteni a következő 6 hónapot.