Amit most osztok meg veletek, az is teljesen az egyéni, szubjektív tapasztalataimon alapul. A láthatatlan világnak pedig azt nevezem, ami akkor is működik és hat ránk, ha fogalmunk sincs róla: például saját tudat alatti világunk , a kollektív tudat és tudattalan hatásai, vagy éppen szemmel nem látható, de érzékelhető energiák körülöttünk.
A világon minden helynek megvan a maga sajátossága, helyi jellegzetessége, a helyek szellemisége és lelkisége egy sajátos hangulatot teremt. Ha pl. Olaszországra gondolunk, még annak az embernek is van valami attitűdje az olaszos életérzésről, aki sosem járt Olaszországban. Talán sok dolog átjött már eddig is a bejegyzéseimből, de most szeretném a Bali-életérzést tovább árnyalni.
Mindig is érdekeltek azok a dolgok, amelyek a látható világon túl vannak, hiszen a látható mindig abból teremtődik meg, ami valaha még láthatatlan volt. Teremteni sokféleképpen lehet: gondolatok, hitek, ideák, ötletek, érzések hatalmas teremtőerővel bírnak, civilizációk és kultúrák születnek abból, ha sok ember hasonló dolgokat hisz, gondol, érez, és azzal találkozunk, amit mi teremtünk magunknak. Hangsúlyozom, szubjektív, amit mondok, de Magyarország és Bali között a legnagyobb különbséget abban érzem, hogy hazámat többnyire a funkcionális-racionális elme által logikai alapon teremtett és irányított, főleg anyagi beállítottságú társadalom teremtéseként tapasztalom, Balin viszont az érzelmek és hit által vezérelt, ösztönösen, szinte titokzatosan működő spirituális világot találom. Itt nehéz érzelemmentes arcot találni, és bármerre megyünk, érzelmeket generáló, belső világunkat megmozgató, személyesen megszólító ingerek tömege hat ránk. Például egy egyszerű halászcsónaknak is arca van. Bali az itt élők alkotása elsősorban hitből, lélekből, majd csak aztán anyagi megfontolásból… egyelőre, de sajnos ezernyi jelet látok, ahogy itt is az anyagi érdek kezd dominálni.
Az itteni világlátás szerint a látható világ parallel módon összefügg a láthatatlan világgal, és a látható világ nem más, mint a lélek szemmel láthatatlan világának megnyilvánulása, mely jót és rosszat magában hordoz. Itt a funkció, a praktikum nem annyira fontos, mint az, hogy a lelket kifejezze, üzenetet közvetítsen, és ez folyamatosan a tudatalattinkat bombázza. Ettől olyan izgalmas itt lenni! Mindenhol teremtmények, alkotások, mély értelmű szimbólumok bújnak meg, melyek a láthatatlan világgal való kapcsolatunkat akkor is ébren tartják, ha nem vagyunk tudatában. Például a kapukat, bejáratokat a lakóházaknál is misztikus lények őrzik.
Az a szóbeszéd járja, hogy amikor a természet mélyén barangolunk, például tündérekkel, manókkal találkozhatunk. Arról lehet felismerni őket, hogy megmozgatják a leveleket, amelyről biztosan állíthatjuk, nem a szellő teszi. Volt ilyen élményem, erdő mélyén szent Banyan fa közelében, egyszer csak furcsa érzésem lett és eljátszottam a gondolattal, talán most egy tündér csintalankodik a közelben. Figyelni kezdtem a leveleket, és nemsokára észrevettem egy hatalmas kilengésekkel hintázó levelet. Minden más levél mozdulatlan volt, és madárkát sem láttam a közelben. Különleges érzés volt a mozgást racionális ok nélkül tapasztalni, könnyű volt a tündérekben hinni ezen a vidéken. De szerintem tündérekkel már mindannyian találkoztatok, ha pedig nem, akkor figyeljétek a gyanúsan mozgó leveleket!
A fáknak egyébként nagy szerepe van a Bali-hangulatban. Sok helyet elfoglalnak az amúgy is zsúfolt szigetből, az emberek a fákkal együtt élve építkeznek. Sokat sétálok a természetben, mert a természet mindenhol ott van, nem lehet kikerülni sem. Itt olyan sok titokzatos, hatalmas, öreg fa él, hogy előbb-utóbb észre kell vennünk, ezeknek a fáknak különleges energiája van. A szent fákat sokszor kendőkkel körbe is tekerik az itteniek, és áldozati helyként látogatják őket, de e nélkül is észlelhető, ha egy-egy fa erőterébe bekerülünk. Nálunk is vannak szent fák, de itt sok van belőlük és különleges tiszteletnek örvendenek. Az egyik leghatalmasabb szent fa a Banyan. Olyan érzés alatta állni, mintha egy ősi templomban lennék.
Itt a templomok is teljesen másképp néznek ki. A Besakih anyatemplom az a hely, ahová minden balinéz és a legtöbb turista is ellátogat. Bali legmagasabb hegyére, az Agungra épült, amit ezért is szintén szentként tisztelnek, de amúgy is tiszteletet parancsol, mivel az Agung egy aktív vulkán. Furcsa módon a kitörések nagyrészt elkerülték a templomot. Az 1963-as legutóbbi hatalmas pusztítást okozó vulkánkitörés lávafolyama 6 km-re vonult el Besakih mellett, és a templomban nem tett kárt. Besakih számomra különleges energiájú hely. A hindu mitológia szerint ez a templom annak a kettévágott kígyóistenről (Wasuki/Basuki) kapta a nevét, aki ivott a halhatatlanság italából, és ezért Vishnu, az Univerzum teremtője haragjában kettévágta. Innentől fogva el vagyunk vágva a Múlttól, és csak a Jelen életünkre emlékszünk. Tudatalattinkban hordozzuk a Múlt kapcsolódásait Jelen életünkhöz. Besakih temploma a bennünk alvó rejtett hatalmat jelképezi, hogy a testünk és lelkünk képes az egyesülésre, hogy újra egynek érezzük magunkat.
Itt jó meditálni vagy csak becsukni a szemet, elcsendesedni, hagyni, hogy legyünk, és megérezni a létezést. Így tettem én is. Majd készítettem egy fotót, amin egy-két Orb is látható. Különösen harmonikus érzéssel nyitottam ki a meditáció után. Itthon vettem észre a képen az Orb-ot. Az Orb-ok a szemünkkel láthatatlan világ sziporkái, egyfajta fényjelenségek, ami csak meghatározott körülmények között látható a gép segítségével. létezői, de bizonyos fényképezőgépek (pl. az amatőr automaták) könnyebben lencsevégre kaphatják őket bizonyos körülmények között. Itt Balin állítólag nagyon sok Orb van, és mióta tudok a létezésükről, tudatosan vadászom őket, bár az én gépemmel nehéz elcsípni őket. Hogy mik ezek? Mondanak ezt is, azt is. Járjatok utána magatok, és higgyetek, amit akartok, mert nem szeretnék befolyásolni senkit. De az tény, hogy 3-szor sikerült fotóznom Orb-okat, mindhárom esetben igen magas energiaszinten éreztem magam. Ezt a Besakih templomban meditáció után:
Ezeket alább pedig az Arma múzeumban, egy kiállítás megnyitóján, ahol sok ember gyűlt össze és ünnepi hangulat volt. Mellesleg itt volt még egy megragadó élményem. Ez egy fontos kiállítás volt, és igencsak esőre állt az idő. Ám idejében odahívták a helyi főpapot, aki szertartást végzett a háttérben, hogy elhárítsa az esőt. A tény az, hogy nem esett aznap éjjel.
A szkeptikusoknak mondom, nem vízcsepp, nem maszat a lencsén, nem képhiba. Ezek a dolgok a levegőben vannak, sötét háttér és páratartalom fontos az Orbs-ok fotózásához, de ezernyi kép közül csak néhány fotón látszanak ezek a jelenségek.
Tüneményes, szemmel is látható fényjelenséget lehet itt esténként látni, ha a sötét éjszakában repülő fluoreszkáló pöttyökre leszünk figyelmesek. Ezekről tényleg nagyon könnyű azt képzelni, hogy apró tündérek. De ezek Fénybogarak. Próbáltam lefotózni vaku nélkül és vakuval, de ettől jobbat nem tudtam, még gyakorolnom kell a gépem használatát ilyen speciális esetekben.
A látható és láthatatlan világ csodás találkozása a Holy Spring. A szent-források a Bali-életérzés kihagyhatatlan helyei. Be lettem avatva az egyik szertartásba, ami a forrás zubogó vizének lélektisztító hatását fokozza. Sok lépcsőn lefelé haladva jutottunk el az egyik szent forrásig, amelynek olyan tiszta a vize, hogy inni lehet és kell is belőle. Mint minden szent helyen, itt is kötelező a szarong használata (nagy kendő, melyet magunk köré tekerünk). A lábak és vállak eltakarása nélkül nem léphetünk be szent helyekre. Ez olyan bensőséges élmény volt, amiről nem tudok beszélni, de a saját tapasztalatom az, hogy valóban szent-helyen jártam, csodálatos és mély érzés volt magamat így megtapasztalni.
Többek között a szent források is azon lélekgyógyítók közé tartoznak, amelyek miatt itt nem is ismerik a pszichológus foglalkozást. Itt a lelki-érzelmi problémákat egész másképpen közelítik meg, és nincs olyan, hogy pl. skizofrénia vagy mániás-depresszió. Olyan van, hogy pl. egy idegen lélek megszáll valakit, és a pap szertartásai, a tisztító szent forrás, az áldozati felajánlások és egyéb ceremóniák tudják a lelket gyógyítani. Nagy ajándéknak tartom, hogy pszichológusként a gyakorlatban is megtapasztalhatom a lelki gyógyítás olyan formáit, amelyeket a mi kultúránk elfeledett, vagy csak a titkos tanításokba beavatottak ismernek. A természetközeli-mágikus gondolkodás és hitvilág kultúrájának nagyon jó példája Bali. Itt élve az összes pszichológiai tanulmányom tudatában azt kívánom, bár csak ezt a titkos tudást még sokáig szívhatnám magamba, majd hazavihetném, és elterjeszthetném azokban a körökben, ahol az emberek a saját belső öngyógyító energiáiktól eltávolodtak.
Legközelebb megpróbálok arról írni, hogy mi az a belső, öngyógyító energia, amiről beszélek, és miért mondom azt, hogy Bali egy lélekgyógyító hely, és például Magyarországon mit látok veszélyesnek, főleg a gyerekekre nézve. Persze az Orbs-okról biztosan szívesebben hallanátok még… engem is nagyon felizgattak, még az alkotásaimba is belevittem a témát. Csak néhány napja sikerült tovább lépnem, és most a fagyott szappanbuborékok alkotásával foglalkozom. 🙂 Ha sikerül, majd megmutatom.
0 hozzászólás