Amit most osztok meg veletek, az is teljesen az egyéni, szubjektív tapasztalataimon alapul.
A világon minden helynek megvan a maga sajátossága, helyi jellegzetessége, a helyek szellemisége és lelkisége egy sajátos hangulatot teremt. Ha pl. Olaszországra gondolunk, még annak az embernek is van valami attitűdje az olaszos életérzésről, aki sosem járt Olaszországban. Talán sok dolog átjött már eddig is a bejegyzéseimből, de most szeretném a Bali-életérzést tovább árnyalni.
Mindig is érdekeltek azok a dolgok, amelyek a látható világon túl vannak, hiszen a látható mindig abból teremtődik meg, ami valaha még láthatatlan volt. Teremteni sokféleképpen lehet: gondolatok, hitek, ideák, ötletek, érzések hatalmas teremtőerővel bírnak, civilizációk és kultúrák születnek abból, ha sok ember hasonló dolgokat hisz, gondol, érez, és azzal találkozunk, amit mi teremtünk magunknak. Hangsúlyozom, szubjektív, amit mondok, de Magyarország és Bali között a legnagyobb különbséget abban érzem, hogy hazámat többnyire a funkcionális-racionális elme által logikai alapon teremtett és irányított, főleg anyagi beállítottságú társadalom teremtéseként tapasztalom, Balin viszont egy kollektív belső valóság és hit által vezérelt, ösztönösen, szinte titokzatosan működő spirituális világot találtam. Belső világunkat megmozgató ingerek tömege hat ránk. Például egy egyszerű halászcsónaknak is arca van. Bali úgy is felfogható, mint az itt élők alkotása.
A sziget gazdagon tükrözi a szemmel láthatatlan valóságot, mely jót és rosszat magában hordoz. Balin a funkció, a praktikum nem olyan fő szempont, mint a közvetítés. Talán ettől is olyan izgalmas itt lenni! Az alkotások, mély értelmű szimbólumok a láthatatlan világgal való kapcsolatunkat akkor is ébren tartják, ha nem vagyunk tudatában. Például a kapukat, bejáratokat a lakóházaknál is mitikus lények őrzik.
Az a szóbeszéd járja, hogy amikor a természet mélyén járunk, tündérekkel, manókkal találkozhatunk (ez más népeknél sem idegen elképzelés). Állítólag arról lehet felismerni őket, hogy megmozgatják a leveleket. Biztosnak kell lennünk benne, hogy nem a szellő teszi. Volt ilyen élményem az erdő mélyén, amikor megéreztem a hely láthatatlan hatását, pl. a szent Banyan fák közelében. Figyelni kezdtem a környező fák lombjait, és észrevettem egy hatalmas kilengésekkel hintázó levelet. Minden más levél mozdulatlan volt, és madarakat sem láttam a közelében. A racionális elmém mosolyog az ilyesmin, gyermeki fantáziának tekinti az ilyesmit. De nem bánom, hogy ez a gyermek él bennem. Könnyű a tündérekben hinni ezen a vidéken. Figyeljétek csak meg a gyanúsan mozgó leveleket! 🙂
A fáknak egyébként nagy szerepe van a Bali-hangulatban, az emberek a fákkal együtt élve építkeznek. Sokat sétálok a természetben, mert ki sem lehet kikerülni, benne élek. Sok titokzatos, hatalmas, öreg fa él Balin, melyeket különleges energia vesz körbe. A szent fákat sokszor fekete-fehér kendőkkel tekerik körül, és virágfelajánlásokat heyeznek el rajtuk. Az egyik leghatalmasabb szent fa, a Banyan alatt állni, olyan érzés, mintha egy ősi templomban lennénk.
Balin a templomok is teljesen másképp néznek ki. A Besakih anyatemplom az a hely, ahová minden balinéz és sok turista is ellátogat. Bali legmagasabb hegyére, az Agungra épült, amit szintén szentként tisztelnek, mert Bali legmagasabb pontja és egy aktív vulkán. Furcsa módon a kitörések nagyrészt elkerülték a templomot. Az 1963-as legutóbbi hatalmas pusztítást okozó vulkánkitörés lávafolyama 6 km-re vonult el Besakih mellett, és a templomban nem tett kárt. A hindu mitológia szerint a templom arról a kettévágott kígyóistenről (Wasuki/Basuki) kapta a nevét, aki ivott a halhatatlanság italából, és ezért Vishnu, az Univerzum fenntartója haragjában kettévágta. Innentől fogva el vagyunk vágva a Múlttól, és csak a Jelen életünkre emlékszünk. Tudatalattinkban hordozzuk a Múlt kapcsolódásait Jelen életünkhöz. Besakih temploma a bennünk alvó rejtett hatalmat jelképezi, hogy a testünk és lelkünk képes az egyesülésre, hogy újra egynek érezzük magunkat.
Érdemes lehet meditálni, becsukni a szemünket és kicsit elcsendesedni. Így tettem én is. Majd készítettem egy fotót a helyről, és itthon vettem észre a képen az Orb-ot. Tudom, hogy erre is biztosan van racionális magyarázat, mert az Orb-ok egyfajta fényjelenségek, ami csak meghatározott körülmények között láthatóak fényképezőgép segítségével. De mivel ritkán látott jelenség a fotóimon, és azok mind különleges energia érzékelése közben készültek, ezért semmiképp sem zárnám ki azt a magyarázatot sem, ami ezoterikus nézőpontból érkezik. Eszerint energiasűrűsödések, melyek nem képesek még materiális formát felvenni. A szellemvilág jelenlétét tükrozik, mely nem tűnik olyan légbőlkapott magyarázatnak szent helyek közelében, főleg, hogy magam is érzékeltem egy különleges frekvenciát. Itt Balin állítólag nagyon sok Orbot lehet fotózni. Járjatok utána magatok, és higgyetek, amit akartok, mert nem szeretnék befolyásolni senkit. Nekem három alkalommal jelent meg Orb a fotóimon, mindhárom esetben különleges energia jelenlétét érzékeltem. Ezt a Besakih templomban meditáció után:
Ezeket alább pedig az Arma múzeumban, egy kiállítás megnyitóján fotóztam, ahol sok ember gyűlt össze egy ünnep miatt. Egy megragadó élményem volt itt. A szabadtéri esemény egy kiállítás nyitódélutánja volt, és aznap délután hatalmas viharfelhők feketítték be az eget, ami elmosni készült a nagyszabású rendezvényt. Temérdek előkészület ment volna kárba. Ekkor odahívták a helyi főpapot, aki bevonult a templomba, és folyamatos szertartást végzett a háttérben, az időjárás befolyásolása érdekében. A tény az, hogy zavartalan volt az este, és egészen addig nem esett eső, míg a rendezvény tartott. A záráskor viszont olyan hatalmas erővel szakadt le az ég, hogy alig bírtunk hazakeveredni. Véletlen lenne ismét? Nem hinném… a sámánok képesek arra, hogy a természet erőivel bírjanak.
Tüneményes, de ezúttal teljesen racionális okokból is lehet fényjelenséget esténként látni, ha a sötét éjszakában repülő fluoreszkáló pöttyökre leszünk figyelmesek. Gondolhatnánk apró tündéreknek is, de ezek Fénybogarak. Próbáltam lefotózni vaku nélkül és vakuval, de ettől jobb fotót nem tudtam készíteni.
A látható és láthatatlan világ a szent-forrásoknál is találkozik. A forrás zubogó vizének lélektisztító hatását szertartásos keretek között élik meg a balinézek. Több száz lépcsőn lefelé haladva jutottunk el az egy rituális célokra használt forrásig, amelynek olyan tiszta a vize, hogy inni lehet belőle. Mint minden szent helyen, itt is kötelező a szarong használata (nagy kendő, melyet magunk köré tekerünk). A lábak és vállak eltakarása nélkül nem léphetünk be szent helyekre. Ez olyan bensőséges élmény volt, amiről nem tudok beszélni, de csodálatos és mély érzés volt magamat így megtapasztalni.
Többek között a szent források is azon lélekgyógyítók közé tartoznak, amelyek miatt itt nem is ismerik a pszichológus foglalkozást. Itt a lelki-érzelmi problémákat egész másképpen közelítik meg, és nincs olyan, hogy pl. skizofrénia vagy mániás-depresszió. Olyan van, hogy pl. egy idegen lélek megszáll valakit, és a pap szertartásai, a tisztító szent forrás, az áldozati felajánlások és egyéb ceremóniák tudják a lelket gyógyítani. Nagy ajándéknak tartom, hogy pszichológusként a gyakorlatban is megtapasztalhatom a lelki gyógyítás olyan formáit, amelyeket a mi kultúránk elfeledett, vagy csak a titkos tanításokba beavatottak ismernek. Bali a természetközeli-mágikus gondolkodás és hitvilág kultúrája. Bár csak ezt a titkos tudást még sokáig szívhatnám magamba! Majd aztán hazavinném, és az öngyógyító forrástól eltávolodott embereknek ajánlanám tudásom, hogy segítse őket a gyógyulásban.
Legközelebb megpróbálok arról írni, hogy mi az a belső, öngyógyító energia, amiről beszélek, és miért mondom azt, hogy Bali lélekgyógyító hely, és például Magyarországon mit látok veszélyesnek, főleg a gyerekekre nézve. Persze az Orbs témát is nagyon izgalmasnak találom, még az alkotásaimba is belevittem a témát… most fagyott szappanbuborékokat festek. 🙂
0 hozzászólás