Következzen akkor egy kis betekintés a balinéz iskolás gyerekek életébe.
Az utolsó gyerekkori rituálé az utolsó tejfog kihullásának ünnepe, ami annak jele, hogy a gyermek most már teljesen az emberek világába tartozik, de annak nem, hogy az isteni világgal elveszítené a kapcsolatát, sőt. A tejfogak kihullása azt jelzi, hogy a kisgyermek készen áll a nagyobb közösség tagjává válni, és megkezdődik az iskola – azok számára, akiknek szülei ezt képesek megfizetni vagy olyan szerencsések, hogy külföldiek, egyéb szponzorok lehetővé teszik a tanulást.
Nézzük, hogyan telik egy balinéz kislány átlagos napja, ami igen rugalmasan módosul az ünnepekhez igazodva. Általában Balin még napfelkelte előtt (6 óra előtt) kelnek az emberek. Vegyük példának Putu, egy elemi iskolás kislány átlagos napját. Putu még sötétben ébred, de mire nekilát a reggelinek testvérével, Kadekkal, már megvilágosodik. Anyuka vagy előző nap, vagy aznap korán reggel megfőzi az ételt, ami nem csak reggeli, de ebéd vagy vacsora is lehet egyben. Az étkezésnek nincs szigorúan meghatározott ideje, többnyire mindenki akkor eszik, amikor megéhezik, és az étel elérhető bármikor, bárki számára. Ha elfogy, akkor anyuka főz másikat. Így egy balinéz családnál ritka az, hogy ne lenne otthon főtt étel.
Hogy mit reggelizik Putu? Például az indonézek nemzeti eledelét. A Nasi Goreng nem más, mint zöldséges(csirkés/rákos) fűszeres sült rizs. Lehetséges, hogy egy indonéz gyerek olyan csípős csilis ételt fogyaszt reggelire, hogy nálunk egy felnőtt is könnyesre izzadná magát tőle. Az indonéz gyerekeknek a chili olyan, mint egy magyar gyereknek a só, természetes alkotója az ételnek. A sült rizs után jól esik egy jeges csoki-ital, és ha marad rá idő, akkor Putu nekiláthat még egy kis reggeli zenélésnek. A hangszeren való tanulás a gyerekek életének szerves része.
Iskolába indulás előtt még egy elmaradhatatlan része van a reggelnek: az ima. A családi templom vagy oltár a ház udvarán van. Majd elbúcsúznak Putuék az anyjuktól, aki áldását adja gyerekeinek napjára, és Putut testvérével együtt apjuk viszi motorral az iskolába. Ez hetente 6-szor történik meg, mivel itt csak egy szabadnap van a héten. Az ünnepek miatt, amik sokszor részei az iskolai időnek, ez mégsem úgy értendő, hogy szigorúan 6 napot töltenek az iskolában. Sőt, jóval több tanítási szünetet kapnak a gyerekek, mint nálunk, és jobban eloszlik év közben a szabadidő. Balin a tanítás idejét és a tananyagot is rugalmasan érdemes felfogni, ami a napi eseményektől is változhat.
A nagyobb gyerekek (pl. 13 évesek) már egyedül motoroznak az iskolába, az iskolaudvar zsúfolásig telik a szép sorban egymás mellé, rendben beparkolt motorokkal. Lehet, hogy sok magyar szülő szíve gyorsabban dobogna, ha elképzelné saját 13 éves (vagy akár fiatalabb) csemetéjét a forgalomban vagy akár a mezőn motorozni.
A jogosítványt szintén rugalmasan érdemes felfogni. Ám mielőtt még túl hamar mondanánk erről véleményt, a motorozás Balin egy életforma, minden családnak van motorja, mert nincs élet motor nélkül. A balinéz gyerekek már csecsemőkorukban motoroznak anyjuk ölében, még menni is alig tudnak, amikor már apjuk lábai között a kormányba kapaszkodva állva robognak… sokszor bukósisak nélkül. Ez itt egy más világ. Az európai mérce itt nem mérvadó. Mellesleg az ide érkező turisták látva a helyiek példáját, szintén előszeretettel motoroznak sisak nélkül. De a magas baleseti statisztika szerint ez a turistáknak nem jó ötlet.
Térjünk vissza Putuhoz. A 7.45 – ös suli kezdés előtt még arra is jut ideje, hogy a rizsföldön sétáljon egyet barátaival, tollas labdázzon, játsszon. Ja, és az elmaradhatatlan söprés és az iskola környékének rendbetétele is a gyerekek feladata. A diákoknak iskolánként egyedi, többféle ruhájuk van (természetesen ez is ünnepekhez kötődik). Annak szigorúan meghatározott rendje van, hogy melyik napon milyen ruhát viseljenek a diákok.
Az iskolának viszonylag korán, 12-kor van vége. Többnyire Putuék gyalog mennek haza az iskolából, de néha anyjuk értük motorozik. A nagy melegben gyakran előfordul, hogy Putu és Kadek sziesztázik suli után. Majd délutáni programként Putu balinéz táncot tanul, mivel felnőttként majd táncos szeretne lenni. A balinéz tánc komplex, a test és arc mozgásának összehangoltságát igényli, szinte élethosszig tart a gyakorlás.
Ami a fiúk táncát illeti, népszerű a kecak, ami egy ősi transztáncból alakult át zenés-drámává, a Ramayana egyik ütközetét játszák el, miközben jellegzetes, ütemes „chak” szótagot kántálva ugrálnak a fiúk-férfiak (ma már lányok is), egyértelműen a majmokra emlékeztető hangokat hallatva, a csúcsponton tűzzel dobálóznak. Ezt meg kell nézni egyszer 🙂
A nyugati gyerekekhez hasonlóan a balinézek is szeretnek tévét nézni szabadidejükben, a monitor bámulás itt is egyre jobban terjed, és a néhány évvel ezelőtt még százával repkedő sárkányok ideje is kezd lejárni, melyek reptetése népszerű délutáni gyermekprogram volt szeles időben.
Sötétedés előtt a család még felzsúfolhatja magát a motorra és a nap lezárásaként meglátogat egy rokont vagy baráti családot. Este 8-kor már lefekvéshez készül egy kisiskolás, lehetőleg egy ágyban a testvérével, mert az úgy vidám.
Az tény, a balinézek nem a tekintélyelvű, szigorú gyermeknevelés hívei, napi életvitelük rugalmas, inkább az örömelv, az ösztönös, játékos hozzáállás, mintsem a követelmények, teljesítményelvárások határoznák meg a gyermeki lét alapjait. A szelídségre keresem továbbra is választ, és hogy miért nem látok egyetlen verekedést, hangos-indulatos szóváltást, egymás bántására utaló bármilyen megnyilvánulást a balinéz gyerekeknél. Az előző írásomban végül arra jutottam, hogy a nagyobb gyerekek, a szülők, és a közösség is szelíd, nyugodt, játékos módon áll a kisgyerekhez, így annak nincs túl sok oka ettől eltérően viselkedni.
Személyes tapasztalataim, amelyet önkéntesként egy szellemileg sérült gyerekeknek fenntartott intézményben 10 hónap alatt szereztem, szintén a szelíd, érzékeny és szeretetet bőségesen kifejező felnőtt környezet fontosságára mutattak rá. Az agresszív, frusztrált viselkedés megjelenésének esélyét eleve lecsökkenti az a hozzáállás, amellyel itt a pedagógusok a gyerekekhez és egymáshoz viszonyulnak.
Írtam már korábban arról, hogy milyen mintaértékű, lélekmelengető példákat láttam ebben az intézményben, ahol az a célkitűzés, hogy a sérült gyermeknek örömteli, jó hangulatú napjai legyenek (itt). Most csak felsorolásszerűen néhány dolog: jóga (önkéntes személyes segítőkkel), relaxáció, művészetek (kreatív foglalkozások, zenélés, éneklés, mantrázás – a nehézkes beszéd ellenére), mesék, közös imádkozás, rítusok és rengeteg játék, mint például foci (a nehézkes mozgáskoordináció ellenére). A tananyag kialakításánál figyelembe veszik a diákok személyes szintjének megfelelő haladást is, szórakoztató, játékos módon zajlik az ismeretátadás.
Ebben az intézményben nem csak a gyerekek között, hanem a felnőttek között is szeretetteljes, jó a hangulat. Folyamatosan bővül a módszerek repertoárja, ami beválik, azokat a módszereket megtartják, ami nem, azt elengedik, így a tanterv is képlékeny, rugalmasan alakuló, fejlődő. Nem az elméletekben, hanem a gyakorlati tapasztalatokban hisznek. Ha a gyerek azt igényli, hogy simogassák a hátát, miközben ütemeket tapsol, akkor simogatni fogják. Ha a zöld szín az autista gyerek kedvence, akkor a játékhoz befestik a rizsszemeket zöldre. Az egymásnak okozott öröm, a szeretet kifejezése, éreztetése, tanítása, a jó dolgokra való fókuszálás a lényeg, mely leszűkíti a teret a negatív érzések kialakulására vagy fokozódására.
Ahogyan az idők során tapasztalom, a balinéz emberek egyik karaktervonása, hogy a negatív, kellemetlen érzéseket azzal kerülik el, hogy a konstruktív, pozitív dolgokra törekednek, amellett, hogy tisztában vannak a negatív, sötét, agresszív erők létezésével is, és szelíden kezelik azt. A negatív viselkedésmintáktól való megszabadulás egy fontos emberi törekvés errefelé, amely saját természetünk csiszolásával érhető el. Ezt fejezi ki az egyik legjelentősebb életeseményük is, a fogak lecsiszolásának ceremóniája, amely a barbár-karaktertől való megszabadulás szimbolikus eseménye, melyet rituális keretek között végez a szakember. Ennek hátterében az áll, hogy a balinéz emberek nagy része viszolyog és tart a durva, agresszív kinézettől, viselkedéstől és érzésektől is. A hegyes fogak tompítása az emberi természet agresszív oldalának megszelídítésére való törekvést tükrözi. A szelídségre való TUDATOS TÖREKVÉS a szereteten alapuló vallások szerint az életünkben megvalósítandó üdvös feladat, mely a lelkünk érési folyamatának jele és gyümölcse. A szelídség a szeretetből születik, ahol szelídek az emberek, ott a gyerekek is azok. Csodás, valós tanítása Balinak.
0 hozzászólás