Nem sokkal azután, hogy Balira érkeztem, elkezdődött a szigetlakók egyik legnagyobb, 10 napon át tartó ünnepe, a Galungan. Sajátos időszámításuk szerint az ünnepeket 210 és nem 365 naponta ismétlik. Hitük szerint (ami egy sajátos balinéz hindu vallás) az istenek Galungan idején a szigetre látogatnak és 10 napot itt töltenek. A szigeten idejüket töltő isteneknek így 10 napon keresztül ceremóniákat, rituálékat, köszöntéseket és áldozatokat mutatnak be. A nők fiatal kókuszból font kosárkákkal és díszekkel készülnek, míg a férfiak feldíszített bambuszpóznákat állítanak fel az utcákon. Egész Bali füstülő illatban úszik ilyenkor, és az amúgy is nagy forgalom ilyenkor még nagyobbra duzzad, mivel ha máskor nem, hát ilyenkor mindenképpen meglátogatják egymást a családtagok.

Szerencsés vagyok, amiért épp abban az időben érkeztem, amikor az istenek. 🙂 Bali egyébként is szép, de ebben az időben különösen fontos a szépség, mivel ezzel áldoznak az isteneknek. Ami nagyon más itt,mint otthon, hogy a szépségre való törekvés náluk mintha eredendő természetükből fakadna. Szerintem eleve nagyon sok szép ember van itt. Ezek a szép emberek pedig arra törekednek, hogy a környezetüket is széppé, meleggé, hangulatossá tegyék. Az egyik ilyen csodaszép szokásuk a mindennapos virág- és ételáldozat, ami most ünnep idején még díszesebb volt. A nők mindennap körbejárják az otthonukat, a kertet, sőt még a munkahelyüket is, és háncskosárkákat helyeznek el, amelyben virágszirmok, fonott díszek, levelek, egy kis rizs, néha cukorka vagy akár cigaretta van esztétikusan elrendezve. Szertartásos mozdulatokat tesznek az áldozatok felett, vizet fröcskölnek rá, és füstölőt gyújtanak. Ezt mindennap megteszik a nap valamely szakában, így fejezik ki tiszteletüket az isteneknek, szellemeknek, démonoknak.

Nem bírok betelni a látvánnyal, ahogyan csinálják, mintha közben meditálnának, még nézni is olyan, hogy magam is elcsendesülök és átszellemülök. Náluk ez olyan alapvető, hogy nem telhet el úgy nap, hogy ezt a rituálét kihagyják. Minden bejárat előtt az utca kövén, de az épületek bizonyos pontjain is megtalálhatjuk ezeket az áldozatokat. Valahogy tényleg azt lehet érezni, mintha ezek a más világból való energiatestek ott lennének körülöttünk, és mivel tetszik nekik az áldozat, cserébe jó atmoszférát varázsolnak a levegőbe. Mert az tény, hogy valamitől nagyon jó érzés itt lenni. Még nem láttam ideges vagy dühös embert itt…még turistában sem.

…és egyszerűen nem lehet kibírni a szobrok látványát ölelgetés nélkül 🙂