Különös érzés abba belegondolni, hogy mennyire más élet zajlik most otthon, mint itthon. Otthon a Karácsony körül forog most minden, itt Ubudban pedig nyoma sincs. Ezt egy kávézóban találtam, tehát az biztos, hogy ismerik a Karácsonyfát.

Mostanra úgy érzem, több „Hon”-om is van, a hazám mindig is Magyarország marad. De bizonyos kultúrákat, korokat, világokat, szellemiséget akkor is ismerősnek érezhetünk, ha nem abban a szellemiségben szocializálódtunk. Így vagyok én Balival, bár Washington DC-vel is így voltam, ahol szintén fél évet éltem. Bárhol is élek, egy idő után úgy érzem, MI EMBEREK NAGYON IS HASONLÓAK VAGYUNK! Az igaz, hogy ez a hasonlóság inkább a lelkünk mélyére vonatkozik, és nem feltétlenül a szemmel látható világra. Minél mélyebben ismerünk meg embereket, kultúrákat, annál inkább a részünkké válnak. A felszín, ami látszik, az lehet nagyon eltérő. Ilyen felszín például a bőr… milyen sok embernek számít a bőrszín! Vicces volt megtapasztalni, hogy az egyik kirándulóhelyen több keleti turista fotózkodott velem, mert különlegesnek láttak a bőrszínem, kinézetem miatt. Megtapasztalom Ubudban is, hogy a fehér bőröm miatt irigyelnek, annak ellenére, hogy ez nem az én érdemem (és még annak ellenére is, hogy elég barna vagyok mostanában). Ennek eddig csak az ellenkezőjét tapasztaltam, mikor pusztán a barnább bőrszín miatt embereket, sőt gyerekeket beskatulyáznak. Ismerős, igaz?

Ennek a képnek itt nincs köze a témához, de muszáj megmutatnom, hogy itt még a tyúkok is meditálnak, ez itt például több, mint 5 percig így ült:

Itteni életem során egyre inkább kirajzolódnak számomra a hazai és itteni világ hasonlóságai és különbözőségei is. Egyre nyilvánvalóbb az is, hogy mi emberek mennyire behatároljuk magunkat a kultúránk, vallásunk, szokásaink által, mely kialakít egyfajta gondolkodást, életvitelt, hagyományt, világnézetet.  Ez persze biztonságot, egyfajta igazodási rendszert ad, de ugyanakkor meg is köti és behatárolja a gondolkodást. Nem újdonság erre ráismerni, hisz eddig is tudtam, mégis valahogy itt megdöbbenek azon, hogy milyen fontos az, hogy más kultúrákat is megismerjünk, ne csak a sajátunkat … rossz esetben még azt sem.

 

Azt látom, hogy ami az egyik országban elfogadhatatlan, az a másikban teljesen természetes és jól működhet. Jó példa erre az itteni közlekedés, amiről már többször is szót ejtettem. Ha elfelejtem az európai közlekedést és asszimilálódom, akkor része lehetek az itteni áramlásnak és nem esik bajom… sőt, élvezem is! Ha az Európában tanultak szerint fognám fel az itteni közlekedést, akkor az első héten balesetem lett volna.  Nálunk mit kapna egy apuka ezért? Itt Balin ez a természetes:

Vagy egy másik példa: Ha nem ragaszkodom a megszokott ízekhez, el tudom fogadni hüllők vagy egzotikusan nagy pókok látogatását is lakókörnyezetemben, ha belenyugszom, hogy itt a ruhák bepenészednek az ajtó nélküli szekrénybe is, és emiatt gyakrabban kell őket kimosni, akkor az elfogadást tanulom. Még a hüllőket is lehet szeretni! Ezt az egyméteres gyíkot például a barátomnak tartom, hetente többször meglátogat

Régen talán nőies sikkantás kíséretében megijedtem volna egy ilyen állattól. De most csak megfigyelem azt, ami furcsa. Minél több figyelmet adok neki, annál többet látok belőle, és lehetőséget kap arra, hogy megismerjem, megkedveljem. Így volt ezzel a gyíkkal is. Sokszor csak figyelmet kell adnunk másoknak, és ettől másképp kezdjük őket látni. Más kultúrák és világok megismerése azért is jó, hogy megértsük: Mindenkinek és mindennek joga van úgy léteznie, ahogy van, akkor is, ha mi másképp látjuk helyesnek!  Nem az a fontos, hogy a különbözőségünknél fogva a saját nézeteink igazát hangoztassuk, másokat kioktassunk vagy megítéljünk, hanem hogy egymást elfogadjuk, egymástól tanuljunk és kapcsolódási pontokat keressünk! Hisz mindenki a tanítónk valamilyen módon, akivel kapcsolatba kerülünk. Az állatok meg aztán végképp! 🙂 Ők is szeretni tanítanak minket.

Nekem is ezt tanítja Bali ezerrel, és nem baj, ha nincs Karácsonyom, mert amiről a Karácsony szól, az itt rengeteg van! Szeretettel teli ünnepeket és sok pihenést, semittevést, lelassulást kívánok Nektek!