Amikor először a szigetre érkeztem, zavart, hogy szinte semmit nem tudok a helyi kultúráról és tradicionális világról. Mitológiai alakok tucatjaival lehet találkozni Balin szobrok, festmények formájában. Különféle titokzatos jelzéseket, szimbólumokat is megfigyeltem, melyeknek nagy részét akkor még nem ismertem. Ezért is gondoltam, hogy egy tömör összefoglalót készítek azokról az istenekről, akikkel Balin legnagyobb valószínűséggel találkozhatunk. Szolgáljon inspirációként ahhoz, hogy az érdeklődő utánajárjon.
Folytatva korábbi írásomat, következzen Ganésa, aki talán az egyik legnépszerűbb isten nem csak Balin, de általában a hindu világban, sőt akár azon túl is.
Ganésa, az elefántfejű isten, Siva és Párvati fiaként született. Tragikus története van annak, miért lett elefántfeje Ganésának, de ő e tragédiából erényt kovácsolt és a bölcsesség istenévé vált. Az egyik mítosz szerint még csodaszép csecsemő korában a Szaturnusz bolygó istenének tekintete hamvasztotta porrá a fejét. Más legendák szerint akkor vágta le üstökét apja, Siva, amikor Ganésa őrt állt anyjának, mialatt az fürdött. Nem engedte be Párvatihoz a hosszú távolmaradásából hazatérő apját, mivel nem ismerték egymást. Siva éktelen haragra gerjedt, és dühében levágta Ganésa fejét.
Miután Párvati elmondta neki, hogy a saját fiát mészárolta le, Siva azonnal jóvá akarta tenni. Abban megegyeznek a mondák, hogy a fej elvesztése után legelsőnek megjelenő lény egy elefánt volt, így annak feje lett a testhez „forrasztva” Brahma, a Teremtő segítségével. Ganésát gyakran úgy ábrázolják, hogy egy hatalmas patkányon (Musak) lovagol, aki a legenda szerint egy óriás volt korábban. Egyes források szerint Ganésa egy küzdelem során hozzávágta letört agyarát, és ettől vált az óriás patkánnyá. Az agyar letörésének is többféle magyarázata van. Az egyik magyarázat szerint ő maga törte le, és azt használta íróeszközül, amikor a 3000 éves hindu eposzt – a Mahábháratát – lejegyezte. Nem csoda, hogy a tudományok és művészetek patronálója is, az intellektus és a bölcsesség istene, az írók segítője is – könyvek, cikkek, levelek írásánál inspiráló lehet Ganésa jelenléte.
Balin az otthonok többségében megtalálható Ganésa szobra, őt hívják segítségül az akadályok elhárításakor, jelenléte a dolgok alakulását szerencsésre fordítja. A kezdetek istene, így az induló vállalkozások vagy az utazások előtt őt hívják, hogy a kezdeti nehézségeken könnyítsen.
A folyók, tengerek, óceánok istenét jávai nevén Barunának (máshol a szigetvilágban gyakran Warunának/Varunának) hívják. Az idők kezdetén ő volt a kozmikus rend fenntartója, aki a Nap, Hold, és a csillagok mozgását összehangolta az alatta lévő világok működésének törvényeivel, ám később hatalma csökkent. Balin főleg, mint a tengereket és óceánokat szabályozó szigorú istent tartják számon (az indonéz haditengerészet is Barunáról nevezte el a hadiflotta hajóit). Baruna, mint védelmező isten, a tengert és a benne élő lényeket védelmezi, gondoskodik arról is, hogy a vizek törvényeit betartóknak elegendő hal jusson az asztalra, de megbünteti azokat, akik erkölcstelen tetteket visznek véghez. Búvárklubokat, kikötőket, hoteleket, embereket is gyakran neveznek el róla.
Baruna vízi hátasállata a sárkányszerű szörny, Makara. Érdekes, hogy a balinézek ambivalens módon viszonyulnak a tengerhez. Félelemmel vegyes tiszteletük jele a partok mentén sorakozó oltárok. A tenger urát sok helyen szörny arccal ábrázolják, mivel Barunának nem csak isteni, de démoni oldala is ismert. Általában Makara hátán állva, fehér bőrszínnel, arany páncéllal és díszítéssel ábrázolják.
A sötét és világos oldal egymástól elválaszthatatlanul létezik, épp ezért a sötét és világos erők képviselői egyaránt megtalálhatóak a mitológiai alkotásokban. Egy újabb ijesztő kinézetű isten Batara Kala, a jávai és balinéz mitológia szerint az Alvilág istene, aki egyben a föld és fény alkotója, szabályozója is, a sötétség ura. Félelmetes tud lenni, hisz Siva pusztító energiáit is megörökölte, ő a betegségek és a dögvész istene is. A nap- és holdfogyatkozások mutatják, amint próbálja felemészteni a két égitestet. Az Élet megteremtése magában hordja az Időt és a Halált is.
Batara Kala szabályozza az életidőt is, így az Idő Uraként is ismert. Lénye arra isfigyelmeztet, hogy a férfi szexuális energiáját sose élje ki erőszakkal, mely életet teremt, mert ez csakis erőszakos lényt teremt. Batara Kala is ilyen energiából született, amikor Síva megerőszakolta Umát/Giriputrit.
A balinéz mitológiában hasonló karakterrel rendelkezik Bhoma, aki Visnu és a Földanya fia, egyfajta köztes lény a mennyek és a földi világ között, ezért sokszor találkozhatunk vele a templomok vagy egyéb szent helyek kapui felett, mint a bejárat őrzője. Bhoma már nem isten, de nem is démon. A földi, anyagi világból származó lény, a barlangok ismerője, elsődleges szerepe a negatív erőktől való védelem, de büntetni is tud, ha például az anyjával, a Földdel nem bánunk jól. Bhoma segíti a transzformációt is, amint a földi, anyagi világból belépünk az isteni világ, a templomok területére.
Hanuman, a Majomisten, a Szél isten fia, Bali szerte feltűnik. Az egyik legrégebbi tradicionális tánc, a kecak egyik főszereplője is. Ez a transztánc szintén jávai eredetű, de ma már csak Balin lehet vele találkozni. A kecak a Ramajana ősi hindu eposznak azt a történetét eleveníti fel, amikor Rama herceg sikeresen megpróbálja feleségét, Szitát kiszabadítani Ravana, a démonkirály fogságából.
A harcban Hanuman, a majomisten és hadserege segít neki. A táncot minimum 50-60 férfi (vagy akár 150) táncolja, nincs kísérő zenekar, hanem a pusztán a monoton “cak” szótag skandálásával, a comb és mellkas ritmusos ütögetésével, tapsolással hoznak létre olyan ősi atmoszférát, mellyel a test mozdulatai is összhangban vannak. A táncot a Baraka c. film tette híressé.
Hanuman neve azt jelenti: törött áll. Hatalmas erővel született, még a Napig is fel tudott ugrani, de akkor még nem tudott erejével bánni, ezért is törte össze az állát. Környezete kívánságára elfeledkezett a gyerekkori erejéről, mígnem a majomhadsereg vezetőjeként Rámának tett szolgálata közben a legnehezebb pillanatban újra emlékezni kezdett az erőre, és legyőzte az akadályokat. Hanumánt többek között hatalmas pszichikus ereje miatt tisztelik, igazi hős szimbólum, akinek bátor és szerető szíve van, helyén van esze is, és nem mindennapi képességekkel rendelkezik.
Az istenek bemutatása során jöjjön most a balinézek által nagy tiszteletben tartott istennő, Dewi Sri, a rizs, a bőség és termékenység Istennője. Lakshmi istennővel szokták kapcsolatba hozni attribútumait tekintve. Úgy hiszik, hogy Dewi Srinek uralma van a földalatti világ és a Hold birodalma felett is. Mindig gyönyörű, fiatal, telt idomú nőként ábrázolják, hangsúlyozva a nőiesség és termékenység jeleit. Dewi Srinek a jávai-balinéz mitológia szerint azonban nem csak a rizs, de még sok más hasznos növény megjelenése is köszönhető. Az istenek világában számos tragikus történetről hallhatunk, az ő élete sem tartott sokáig, mivel nevelőapja, Batara Guru (Síva energiáinak legfőbb isteni képviselője) vonzódni kezdett gyönyörű nevelt lányához. A többi isten attól tartott, hogy ez a vonzalom felborítja majd a mennyei harmóniát, így jobbnak látták megmérgezni a lányt. Testét egy rejtett helyen ásták el, de a sír meglepő természetfölötti jeleket mutatott.
Az emberiség örök hasznára szolgáló növények kezdtek kinőni a sírból. Zöldségek, kókusz, virágok, fűszerek, gyümölcsök, bambusz, tikfa és egyéb fák, a rizs különféle fajtái, az emberiség alapvető szükségleteit kielégítő hasznos növények mind a halott lány testéből nőttek ki. Balin és Jáva nagy részén őt tekintik a legfőbb istennőnek. A rizsföldeken látható oltárokat az ő tiszteletére állítják.
Surya, a Napisten hindu változata. Többnyire úgy ábrázolják, hogy 7 ló vonta égi szekeret hajt, amely a szivárvány 7 sugarát tükrözi. Főleg a mezőgazdasági területeken helyezik az isteni hierarchia csúcsára, mivel a fény és meleg forrásaként ő szabályozza az évszakokat és a termények érését, így Balin is kitüntetett tisztelet jár neki. Surya a szem, a látás istene is, aki képes a dolgok mélyére tekinteni, az ember lelkébe látni.
Rokonságban áll Agnival, aki Balin a tűz istene. Őt fekete koson lovagolva szokták ábrázolni, szájából lángnyelvek csapnak ki. Különféle szerepkörei vannak, többek közt az istenek papjának, az áldozati tüzek istenének tartják Balin. Agnit hívják a halottak elégetésekor, aki eljuttatja az elhunyt lelket az égi világba.
Arjuna nevének jelentése: tiszta fehér, ezüst. Balin különösen népszerű, a mitológiai alkotások gyakori figurája festményeken, szobrok alakjában. Általában vonzó férfiként ábrázolják, kiváló harcos, aki bátorságáról és kimagasló íjásztudományáról híres. Ezért is általában harci szekéren állva ábrázolják íjat tartva kezében. Arjuna az egyik főhőse a Bhagavad Gita-nak – a Mahabharata indiai hőseposz legfontosabbnak tartott része – mely a védikus irodalom egyik szent alapműve.
A mű filozófiai mélysége abból a belső vívódásból születik, amely Arjunaban megy végbe. A nagy ütközet előtt harci szekerével körbejárva felméri az ellenséget, és ekkor szembesül azzal, hogy a másik táborban sok olyan ember van, aki szívének kedves: rokonait és életére nagy hatással lévő tanítóit fedezi fel az ellenfél csapatában, akiket meg kéne ölnie, ha teljesíti kötelességét. Bánatában leteszi az íjat, kocsihajtójához fordul, aki maga Krisna. Kettőjük beszélgetéséből született meg a Bhagavad Gita, mely Krisna tanításait írja le, mely a védikus tudás lényege. Nem folytatom tovább, hogy mi lett erre a helyzetre a „megoldás”… ezt mindenkinek magának kell megértenie, amely jóval hosszabb, a lélek mélységeibe vezető utat mutatja, mint amit egyetlen mondattal válaszként itt közvetíteni lehetne.
Már korábban írtam arról, hogy Bali varázsának egyik titka, hogy még az archaikus idők üzenetei, a régi korok mítoszainak, szokásainak, rítusainak elemei elevenen élnek ebben a kultúrában. Ezek egyik fő közvetítői a mitikus alakok, melyek képesek a lélek mélyebb rétegeivel kapcsolódni. Ha nem is ismerjük alaposabban a helyi vallást és kultúrát, a mitikus és egyéb figurák láthatatlan energiái akkor is képesek intenzíven hatni a pszichére.
A művészetnek, az emberi alkotásoknak azért is van olyan fontos szerepe, mert a látható világ teremtései láthatatlan energiát hordoznak magukban, minőségeket sugároznak a térbe, még ha sokan ennek nincsenek is a tudatában. Épp ezért jó tudatosítani magunkban, hogy alkotásainkkal és teremtésünkkel erőket idézünk meg. Másrészt a minket körülvevő alkotások is bizonyos minőségeket sugároznak a mindennapjainkba. Egy istenkép vagy szobor mozdulatlan, tárgyiasult alakján keresztül is hatással van a pszichénkre, nem véletlenül döntik le elsőként az uralkodók szobrait a változások idején. De nem is kell ehhez isten-témájú alkotás, bármilyen teremtésünk, alkotásunk hat a környezetre, és visszahat ránk is. Mások alkotásai éppúgy. Életünk visszatükrözi az életünket irányító energiákat. Ez nem csak kollektív, de személyes ügy is. Tudatállapotunk eképpen teremti meg a maga valóságát.
0 hozzászólás
Trackbacks/Pingbacks