Beköszöntött a monszun, kisebb megszakításokkal ma egész nap esik. Ahogy elnézem, otthon is hasonló az idő, azzal a különbséggel, hogy itt így is 24-30 fok között ingadozik a hőmérséklet. Szeretem az esőt, megnyugtató a kopogása, kiváló ahhoz, hogy alkossak még valamit. Például ezt a blogbejegyzést, miután ma festettem eleget.

Terveim szerint a balinéz gyógyítást is szeretném megismerni az itt töltött időmben, így tegnap meglátogattam az egyik legjobbnak tartott gyógyítót, ami a meglepetések lavináját indította el.  Ezt a gyógyítót csak a helyiek ismerik, nem hirdeti magát, aki rátalál, az már túl van az első próbán. A második próba a várakozás volt, mivel még így is sokan rátalálnak. Ő a király bátyja. Igen, nem elírás, bár Indonézia államformája köztársaság, de Balinak van királya, aki családjával jelenleg is itt Ubudban, a Királyi Palotában lakik.

Aki látta az Eat, Pray, Love című filmet, az emlékezhet Wayanra, a hosszú feketehajú gyógyítóra. Hát arra nem számítottam, hogy őt, mint klienst fogom ott találni, gyönyörködhetem dús hajában (elképesztően szép haja van!!), csodás kisfiával játszhatom, míg az édesanyját  Bali királyának bátyja kezelte.

Itt a kezelés ráadásul nyilvános, a várakozók nézhetik az előttük levőket.Nem ildomos ilyen helyzetben fotózni, de erre az egyre engedélyt kaptam.

Lenyűgözve néztem, ahogy a meridiánokon (a testünkben-lelkünkben működő energiahálózaton) dolgozik a gyógyító, figyeltem, ahogy a távozók reagálnak. Elég meggyőző volt, amit az arcokon láttam. De ami végképp hitelt adott számomra a gyógyítás hatékonyságáról, az egy erősen sántikáló balesetet szenvedett turista, akinek a lábába fémet raktak be a kórházban, csúnya varrásnyomok éktelenkedtek a testén. Az akupunktúrás pontokat pálcaszerű eszközzel nyomkodta a gyógyító, minek során szörnyű fájdalmai lehettek a lánynak, erről arca árulkodott. Ezután következett az, amit én úgy érzékeltem, mintha a gyógyító ember mágikus jelszerű mozdulatokkal az Univerzummal kommunikálna, és közvetítene valamit a földön fekvő lány felé. Ezt nem tudom jobban kifejteni, de fölösleges is lenne. Amikor befejezte a „varázslást” és a lány felállt, nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Járkált, majd ugrált a lány, aztán zokogott, de nem a fájdalomtól, hanem az örömtől. Olvastam már ilyesmiről, de saját szememmel még sosem tapasztaltam ilyen „varázslatot”. Erről nem is tudok többet mesélni, nem akarok senkit meggyőzni. 

Végül én kerültem sorra, „megvizsgált”, ami azt jelenti, hogy megnyomott bizonyos pontokat a testemen. Egyetlen apróságtól eltekintve minden rendben volt. Gondoltam, majd mindjárt megkapom a kezelést, és mehetek is. Ám meglepetésemre azt mondta, hogy most nem alkalmas az idő erre, és jöjjek vissza másnap, elsőként. Így tettem. Ma megkaptam a kezelést, ami igen érdekes volt, és eltérő attól, amit láttam. Egyik fő örömöm az életben, ha alkotásra inspirálhatok embereket, így megelégedve vettem tudomásul, hogy a kezelés közben mágikus jelekkel össze lettem firkálva. Ezekkel a jelekkel a testemen később még volt feladatom.

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon itt mennyire van szerepe a hitnek a gyógyításban, gyógyulásban. Az tény, hogy a balinézek hite igen erős, ami áldás olyan esetekben, amikor a gyógyulásról van szó. Ha ehhez társul egy HITeles gyógyító, mert van tudása, amellyel szakértője a gyógyításnak, az kétségtelenül tovább növeli a hozzáforduló emberek bizalmát és hitét. Ebből a 80 éves férfiból  sugárzik az életerő, csillog a szeme, és barátságos a tekintete. Elhiszem neki, amit mondott, nem kell, hogy értsem, mit csinált. Megfogadom a tanácsát, a többit pedig az időre bízom.