Belső GPS-em  2013-ban irányított Ubudba, amikor életem 7 éven át tartó legnehezebb periódusának lezárásaképp egy féléves alkotói szabadsággal akartam feltölteni lemerült lelki-szellemi energiatartalékaimat.

Pénzem nem volt ilyen extrákra, így eladtam a házam,  mert úgy gondoltam, hogy életem legjobb anyagi befektetésének a lelkemet kell szolgálnia. Ezzel elkezdődött egy olyan hihetetlen, szinkronicitásokkal és váratlan fordulatokkal teli történet, melyet ha filmben látok, akkor is tetszene. Mintha egy főszerepet játszhattam volna abban a filmben, melyet én írok közösen valami láthatatlan erővel, mely vezeti utamat.

Azt nem gondoltam volna akkor, hogy Bali marasztaló szeretetében még 2025-ben is részesülök. 2013 óta életem nagy részét a szigeten töltöttem, és ez az idő új megvilágításba hozta korábbi létezésemet. Új értelmet nyert valamennyi szenvedésem, az erőfeszítéseim, a soha nem nyugvó tűz, ami bennem égett. Minden korábbi történés kellett ahhoz, hogy életem olyan minőségbe emelkedjen, ahol valemennyi bennem lévő készség, képesség és tudás integrálódni és fejlődni tudott. Utólag látom csak, hogy Ariadne fonalát akkor is a kezünkben tarthatjuk, amikor nem látunk ki a labirintusból és minden bizonytalan. A fonál sosem a Jelenben végződik. Nem tudjuk hol a kezdet és hol a vég, csak az fontos, hogy a „fonalat ne veszítsük el”. Minden, ami történik, értelmet nyerhet, ha a nagyobb képet nézzük.

Hiszem, érzem, tapasztalom, hogy van valami titokzatos belső vezető, akinek hangtalan szava annál inkább érzékelhető, minél inkább teret, figyelmet, fontosságot tulajdonítunk neki az életünkben. Ez a belső vezető bölcsebb, kifinomultabb, lényeglátóbb, mint az, akivel azonosítjuk magunkat, mint akinek az elgondolásai, vágyai és elvárásai, érzelmi reakciói szerint akarjuk életünket irányítani. Belső vezetőnk mindig abba az irányba mutat utat, ahol valóban önmagunk kiteljesedése felé haladunk. Ennek a belső vezetőnek a felismerése, a vele való kapcsolódás nem mindig egyszerű, de biztonságot ad a nehéz helyzetekben.

Már gyerekkoromban rádöbbentem arra, hogy a világ nem egyértelmű. Szerintem a pocsolyába ugrálás például egy szuper jó mulatság volt, ám a felnőttek szerint butaság, és olyat nem szabad, mert koszos leszek. Komoly dilemmát okozott, hogy kire hallgassak: a saját érzésemre, vagy ami mások szerint helyes? Gyakran éreztem azt, hogy nekem, kisgyereknek kell megértenem a felnőtteket, mert ők engem nem értenek.

5 évesen sokat néztem az eget, és azon tanakodtam, mi van azon túl, amit látok.

Az anyám azt mondta, hogy Isten van ott, a felhőkön túl. Ez konkrét dolognak hangzott, de hogy ki, vagy mi Isten valójában, hogyan néz ki, mi a rendes neve, és hogy lehet vele kapcsolatot teremteni, arra homályos válaszokat kaptam az emberektől. Mások tagadták, hogy Isten létezik. Ez a kettős világnézet és homályos utalások szintén összezavartak. Rájöttem, hogy a felnőttek is bizonytalanok sok tekintetben és a legjobb lesz, ha magam keresem meg az igazságot és a válaszokat: Hogy kell élni? Mi a lényeg?  Mitől jó az élet? Mire törekedjem?

Később tinédzserkoromban különleges álmaim miatt tudatosult bennem, hogy van olyan részem, ami értelemmel rendelkezik, ám az több, mint én. Álmok, megérzések, különleges tudás, üzenet  érkezik olyan részünkből, ahová tudatos gondolkodással nem lehet eljutni, csak módosult tudatállapotban, mint az alvás, alkotás, vagy meditáció.

Festés, rajzolás, batikolás, agyagozás, írás közben tűnt úgy, mintha ez a titokzatos erő  vagy energia belülről vezetne. Ezért is változtam át látszerészből inkább fazekassá, hogy ezzel az erővel az alkotáson keresztül kapcsolatban maradjak. Ám az alkotás folyamata jóval mélyebbre vezetett, mint a kerámiatermékek készítése. Magamtól fedeztem fel azt, amit úgy hívnak: művészetterápia.
Többet akartam tudni a bennem rejlő világról. Így a kerámikusságom alatt lélektant kezdtem tanulni.

Az ELTE pszichológia szakán sok-sok információval és tudással lettem gazdagabb a pszichés-érzelmi működéssel kapcsolatban. Ám titokzatos belső világom megismerésének folyamatában Freud, de főleg Jung hozott megerősítést: a tudattalan szféránk rejtélyes módon valóban üzeneteket tud küldeni a tudatunk számára. Olyan tudás érhető el, amely személyes belső világunkban rejtőzik, álom vagy relaxált állapot során, alkotás közben, meditatív elmélyülés útján érkezik hozzánk. A transzperszonális és jungiánus szemléletű pszichológia tanulása mellett a művészetterápiás önismereti élményeim és tanulmányaim, a sámánizmus, keleti misztika, arab varázslás, tibeti buddhizmus kurzusok, majd a halál és spiritualitás témakörében megírt diplomamunkám során tárultak elém válaszok, melyek még tovább vezettek.

Az integratív pszichoterápiás (hipnózis) képzés és sajátélményű hipnoterápiás folyamatom, a szimbólumok világában való elmélyülés, a tarot kártya mára közel 30 éves gyakorlata, saját élettapasztalataim mágusokkal, papokkal, gyógyítókkal való találkozásaim során, a Camino zarándoklata, és ekkor még 10 éves pszichológusi praxisom transzformáló folyamata arra inspirált, hogy menjek még tovább a saját határaimon.

Megérzéseim vezettek Balira. Áldom belső bizonyosságom erejét, hogy el mertem adni a házam és adtam magamnak egy lehetőséget, hogy kövessem a titokzatosan, de érezhetően működő belső vezetést. Rá mertem bízni magam. Kikerültem abból az energiaáramlást korlátozó kollektív hitrendszerből, melyben korábban éltem. 2013 óta csak egy bőröndnyi ruha, néhány könyv, alkotóeszköz, és persze a laptop meg a mobiltelefon van velem Balin. Nagyon kevés anyagi dologra van szükség, ha szabadok szeretünk lenni.

Balin modellfestészetet, majd absztrakt, intuitív festészetet gyakoroltam, miközben önkéntes alapon, 9 hónapon át művészetterápiás eszközökkel segítettem szellemileg sérült gyerekeket a Sari Hati School-ban, Ubudban. Kibomlott a trópusi inspiráció az agyaggal való munkáimban is, az alkotásban rejlő varázserő feltöltötte a teremtő képességemet. Bali kultúrájának, spirituális világának megismerése miatt az időm többi részében a könyvtárat bújtam, felfedezéseket tettem, tanultam a helyiektől, sok időt töltöttem velük.

Ennek a folyamatnak a gyümölcse ez a blog és az elvonulások is, melyben a szigeten eltöltött tapasztalataim esszenciáját közvetítem. Az elvonulásokat nem hirdetem, mert nem vagyok utazásszervező, tömegigényeket nem tudok kielégíteni. De szivesen utazom együtt olyan emberekkel, akiknek közvetíthetem azt a tudást és élményvilágot, amit megtudtam és megéltem ezen a csodás hindu szigeten. Ez a blog közvetíti mindazt, amit fontosnak tartok, és az elvonulások is a belső vezetőhöz való kapcsolódást segítik különféle programok és helyszínek által. Sok ilyen két hetes elvonulás lezajlott azóta, amikor kisebb-nagyobb csapatra való ember összegyűlt és közösen utaztunk. Balinéz barátaim elengedhetetlen közreműködői ezeknek az utaknak, ezzel segítem őket is.  Aki ilyen szellemiségben szeretne Balival kapcsolódni egy elvonulás keretében, könnyen megtalál a Kapcsolat panelen át.

Most már ismét pszichológusként, Tarot kártya közvetítőként, alkotó-intuitív emberként, és a gyógyító füvek-fák tanoncaként tárom ki az ajtót azok előtt, akik a Természettel, saját természetes lényükben rejlő intelligenciával, és a belül rejlő varázserővel szeretnének kapcsolódni. A lélek útja nem csak a külső világ felfedezésében rejlik, hanem a belső, szemmel láthatatlan világ megismerésében is, mely időn és téren túlra visz… a végtelenbe.  Az emberek egyéni öngyógyító töltekezését, belső munkáját segíthetem online, vagy csoportos elvonulások önfelfedező kalandjainak háttéradójaként, ha Balira /újabban és a jövőben Nepálba/,  vagy a Balaton-felvidékre érzel vonzódást.

Most is gyakran nézem az eget nappal és éjszaka. Képzeletben leülök a kíváncsi kisgyerek mellé, aki voltam. Hallom a kérdését: ” Mi van azon túl, amit látok? ” Úgy tűnik, az egész életem ennek a felfedezőútnak a kalandja.

A tudás, ami a tanuláson át növekszik, elengedhetetlen az élethez. A mesterséges intelligencia pedig zseniálisan túlszárnyalja az emberi agy információs kapacitását. Ám lelkünket az élő, eleven életerő tölti fel energiával, nem az ismereteink. Az alkotó és intuitív működésünk, a megélt, hiteles tapasztalataink töltik meg lényünket belső erővel, melyek a valóságból táplálkoznak.

Természetes emberlényed kiteljesedésének útján további jó utat neked!

 Király Mónika